kicsit elmaradtam

a bejegyzésekkel, úgyhogy szombattól kezdem, amikor Szerelmemmel megnéztük a Christiane F. - Az elveszett generáció című filmet és ha valami súlyos, akkor ez az, ehhez képest a Trainspotting egy pöttyös lányregény. pénteken délután háromig áramszünet volt az utcában és qrvára nem szóltak előre, pedig ha tudom, akor csak négy utánra kérem az áruszállítást és akkor -tudtam volna, mondjuk egy kicsit napon lenni, gyűjteni az A-vitamint, vagy bármi mást csinálni-, nem kellett volna még egyig sem itt lennem, de akkor SzöSzszel átmentünk a Fecskébe kvzni, aztán fél hétkor megjött Szeretett Fiam, Szerelmem csinált isteni, hamis lecsót, megvacsoráztunk, részletesen elmesélte vizsgáinak történetét, élményeit, majd a fél kilences busszal hazamentek, mentek, mert Szabinával jött le Győrbe. tizenegykor bezártam, mert baromira nem volt senki, de nemcsak este, egésznap volt négy! fizetővendégem, úgyhogy átmentünk -megint- a Fecskébe egy pohár Kriek-re. na szóval, szombatnál tartottam,  amikor Dávidékkal Mamiéknál ebédeltünk Gyirmóton. ttizennyolcadikán volt a negyvennyolcadik házassági évfordulójuk. Dávidéktól úgy váltam el, hogy este a Déjában találkozunk, de dobott egy esemest, hogy a vihar miatt mégsem jönnek be. fél kilenc vagy már kilenc? és sehol egy teremtett lélek. kiakadok! vagy mocskosul bebaszok. de jött Kosztó és Messza és Kristóf is befutott egy italra. Szerelmem, barátnőivel átment a Fecskébe, én leküldtem két tequilát és húztam haza. vasárnap délután négykor lefeküdtem, elaludtam és mikor felébredtem nem tudtam eldönteni, hogy alkonyodik, vagy már pirkad. este negyed tíz volt, vacsoráztam és visszaaludtam hétfő reggel nyolcig. napközben -volt rá módom- megnéztem a Volt egyszer egy vadnyugatot, meg a 3:10 to Yuma-t Christian Bale-lel és Russel Crow-val. kedden előkotortam a cédéim közül a régen hallott jó kis francia dubokat: High Tone, Brain Damage, Zenzile, amiket még Joe barátomtól kaptam, 

úgyhogy a Bahiában és a Déjában is ugyanaz szólt, mert a Szerelmem ott dolgozik, miközben a csütörtöki és pénteki vizsgáira készül. aranykezű Kedvesem még hétfőn eladott két pár fülbevalót az új kollekciójából itt látható, én meg újrakezdtem Jack London A vadon szavát, amit egyszer már elkezdtem, de nem fejeztem be. most épp a harmadik presszómat fogyasztom felütve egy kis Limoncelloval, kibékíthetetlen kontrasztban  -,ma kivételesen- egyszerű megjelenésemmel, ami nem áll másból, mint egy szószerint szakadt Converseből, egy kopott farmerből meg egy barna pólóból, az alkohol meg ráült a  vállaimra, olyan,  mintha egy hátizsák húzna, de vár a Vadon szava, meg az éhség, hogy csillapítsam egy tál forró, csirkeízű snacklevessel. a regénnyel végeztem, de mivel folytassam? talán újra és megint az Út a vadonba-nal?, már ha nem adtam kölcsön a jóég tudja kinek, de nem ... itt van és Szerelmem is, aki végzett a Bahiában, megpihent két cigire és hazament, készülni a vizsgákra, és aki hétfőn elutazik tíz napra Görögországba, ami váratlanul ért, mert azt hittem, hogy egy kicsit később lesz ez a nyaralás és már most hiányzok neki és nekem is furcsa lesz nélküle aludni, hiszen majd' tizenöt hete csak egyetlen egy éjszaka nem aludtunk együtt és talán ez a ránk váró tíz napos különlét gondolata is közrejátszott abban, hogy hazafelé álmodoztam. álmodoztam a lottó főnyereményről, hogy vennék egy lakást a Fiamnak és talán nem is Pécsen, hanem, mondjuk Győrben, amit kiadhatna, így fedezné a pécsi albérletét, én meg Szerelmemmel felkerekednék, elhúznánk -a példánál maradva- Pécsre, ott keresnék egy impozáns gyárépületet, amiben, amiből megcsinálnánk PéZé kocsmáját, ami egyben az otthonunk is lenne, amolyan loft-jelleggel, és lennének  koncertek és négyen csinálnánk -persze, ha mindenkinek lenne kedve- és ez lenne a legjobb Hely Pécsen, és a Szerelmemnek is lenne egy kis műhelye ... IGEN! ilyenekről álmodozom, mikor a lottószelvényeket szombaton veszem meg, mert pénteken -jó esetben- árut kell rendelnem (csak zárójelben jegyzem meg, hogy négyszázötven forintról beszélek), ami azt hiszem elég jól szemlélteti, hogy milyen egy -egyesek szerint jólmenő- vendéglátós helyzete, de "örökké nem eshet", hogy egy filmidézettel éljek, amit mi sem bizonyít jobban -vagy, ki tudja, mindenesetre leírom-, mint a tegnapi, negyvenes évei elején járó, jólszituált, -megítélésem szerint- középosztálybeli budapesti vendégem -,ki másodszor tért be- megjegyzése:

- Miért nem Budapesten csinálod ezt a helyet? Ott pillanatok alatt és folyton tele lenne.

- Ott ez a sokadik tucathely lenne.

- Tévedsz! Vannak diákkocsmák, de ez -látszik is- igényesebb, más, jó a zene.

ennyiben maradtunk.

ma meg (péntek) ... arra ébredtem, hogy ömlik a WC-ből a víz, elszaródott az öblítő csapja, vagy háromnegyed óráig szereltem, míg végra, úgy-ahogy  el tudtam zárni. hívhatok egy ezermestert szerelni, ami a csapteleppel együtt belekerül tízegynéhány ezer forintba. fasza!

De:

Egymás hátához

simulva kézen fogjuk

Boldog álmunkat

(ma tizenöt hete)      

ma háromnegyed hétkor keltem.

Szerelmem már elment Sopronba, vizsgázni. már tegnap kitaláltam, hogy akkor ma, meglepem. szóval korán keltem, hogy ki tudjak menni a piacra. vettem friss, zsenge zöldségeket, karalábét, hagymát, - a francba a fokhagymát elfelejtettem-, paradicsomot, zeller zöldjét. a zöldségek annyira szépek voltak, hogy nem is kellett pucolni őket, elég volt lemosni. egy fazékba öntöttem másfél liter vizet, adtam hozzá egy evőkanál olajat, nyolc szem egész borsot, sót, beletettem a zöldségeket meg a húsleveskockát és elkezdtem kislángon főzni. igen! húslevest főzök hús nélkül, ... wannabe húsleves :) és remélem, hogy az is lesz :).

a facebookon most olvastam, hogy a Pécsi Est caféban David Bowie est lesz, ahol Bowie számokat fognak előadni és a Beck Zoli és a Zaza is közreműködik. minő véletlen egybeesés, hogy én meg ma hoztam be a Christiane F. című filmet -, hogy SzöSzszel megnézzük- , meg a soundtrackjét (,tegnap -többek közt-, ezért a lemezért pörgettem végig  harmicnégy zenei DVDmet).

hmmm ... tökjól néz ki a leves és az illata is isteni. most főzöm a cérnametéltet és már kész is. hát a tésztát azt hiszem egy kicsit túlfőztem. de mindjárt jön Szerelmem és leteszteljük első handmade levesem :)  

a vasárnapot

elég érdekesen töltöttem.Szerelmem reggel kilenckor elment Bácsára, aztán meg Veszprémbe. nem sokkal utána én is felkerekedtem, hogy megyek a lidlbe. féléber állapotban a lépcsőházban látom, hogy valaki hozza fel a biciklijét, még magamban meg is jegyeztem, hogy ki lehet az az elvetemült, aki rajtam kívül még cipeli a bringáját az emeletre, hát Szerelmem volt. nem ment Bácsára, mert ... , és a busz Veszprémbe tizenegy tizenötkor indul, úgyhogy együtt mentünk vásárolni, megreggeliztünk és Ő újra elindult. ebéd után visszavetődtem az ágyba és MR1-et hallgattam, a 30 perc alatt a Föld körül-t, a Fradi női kézis csapatának KEK döntőjét, és a Népzenei műsort -az utóbbi kettőre még nem volt példa-, amiben Vargyas Gábor kulturantropológus volt a vendég és egy közép-vietnámi törzs népzenéjét mutatta be, mesélt az ezekhez kapcsolódó hagyományokról és szokásokról. a műsor zárásaként lejátszottak egy felvételt a kecskeméti Airtist zenekartól, akik egyszerűen zseniálisak. dorombbal,digeridooval és beatboxszal olyan elementáris zenét nyomnak, hogy az leírhatatlan.

aztán háromkor megérkezett Szerelmem. lekéste a buszt, ami most szerencse volt, mert rá pár percre kiderült, hogy nem kell mennie, de ott maradt a Bahiában "kiduzzogni magát", és csinált nekem két karkötőt a Drága. 

még pénteken bejött Taca a Teknősbika kazettáért, hogy digitalizálja, meg dumáltunk, erről-arról, hogy mennyire is élveztük mi a nyolcvanas éveket, még úgy is, hogy ő azért sokkal inkább volt ennek a lágy diktatúrának szenvedő részese. dolgoztunk, de el tudtunk menni koncertekre az A klubba, a Vasutasba, a Józsefattilába, a Gorkijba, a Richardsba, a Kispipába, a szentiváni művházba, később a Félálom depresszóba, moziba egy filmre, pedig nem voltunk burzsoák, mindegyikünk dolgozott. volt egy kis szellemi közösségünk, akik nap, mint nap összejártunk, a Belvárosiban töltöttünk hosszú-hosszú órákat (,ki kávézva, ki sörözve), adtuk egymásnak az ujonnan szerzett könyveket (Hajnóczy, Csaplár), kazettákat, beültünk lemezt hallgatni Rütyi hangváriumába. Pestre járkáltam kitűzőkért, meg kazikért a HunkyPunky-ba, a Wave-be, funzinekért az Anarchista könyvesboltba a Kádár utca 12-be. Héééééééééé! már megint nosztalgiázom! ... de az az igazság, hogy több az emlékem, mint az élményem. és ez GÁZ!     

katona voltam

ezelőtt huszonöt évvel. a  laktanyában olvastam egy részletet a Christiane F. című önéletrajzi regényből  -,a Rakéta regényújságban-, amiből filmet is csináltak David Bowie zenéjével.

akkor és ott engem ez így ihletett meg:

Hogy vagyok, az csak egy dolog.

Köszönöm! egész jól megbolondulok.

Mindenki itt van,

csak nekem nincs lényem,

rothadok én is 

a  citrom levében.

Kintről ez egy álom,

élő horror.

Létszükséglet

ez a szenvedő nyomor.

napospart-pálmák-ligetek.

kosz-szűk utcák-fetrengő emberek.

ÁLLATKERT-állomás,

nyilvános WC-k.

Aprópénzre váltott

szép emberi érzés.

Nélküled  nem élek,

Te ölsz meg engem.

az újsághír csak ennyi:

22évesen.

lemotorozott hhozzám az Isti barátom meglátogatni. tavaly januárban találkoztunk utoljára. jó volt vele dumálni, emléket idézni. Szerelmem éjfélre ért a Déjába. Sopronban volt az egyetemen. addigra bezártam, mentünk a Fecske nyitóbulijába. qrva jó lett a hely, egyedül a folklorisztikus sarok lett nekem egy kicsit durva. mérhetetlen embertömeg. az emeletnek -nekem legalábbis- maradt egy kis Amnesiás fílingje, (nosztalgikus érzés volt lépcsőzni, az ezerszer(?) megjárt lépcsőkön,) de lent, főleg a fentihez képest, mintha elfogyott volna a lendület, az ötlet, vagy csak az idő szorított(?). ittunk egy pohár Kriek-et és húztunk haza. ma délután visszamentünk kvzni, meg, hogy lássam az egészet embermassza nélkül. iszonyú mi  rom maradt a tegnapi buli után (,"kicsit" elhúzódott a nyitvatartás, fél ötkor zártak).

ma vettem

egy pakk dohányt az El Pasoban, miután már mindenféle-fajtából kifogytam, és tényleg baromi jó az áfonyás Taste, de én megmaradok a sárga Pueblonál, úgyhogy a meglévő készletet jegeltettem magamnak -,ami, hmmm ... egy csomag- és, ha ez is elfogy -,mert Magyarországon kivonják a forgalomból-, Ausztriából vagy Németországból kell hozatnom, de ez már nem az első eset a füstölnivalómmal kapcsolatban, mert ha rákattantam valamelyik márkára, azt előbb-utóbb megszüntették, így jártam a Camel Mediummal -,ami kiskereskedelmi forgalomba nem is került-, a Benson&Hadges Red Lightjával, a dohányok közül meg a Samson extra Milddal és most a Puebloval, és ha már így belemerültem dohányzási "szokásaim" taglalásába, megpróbálok következetes és kitartó lenni, hogy megtudjam, hány cigarettát tudok sodorni egy harminc grammos pakkból és ez hány napra elég, közben -pontosabban, tegnap este- a kávégép darálója öntudatára ébredt, szarik rá, hogy a fej alatta van-e -,akarok-e kávét főzni, vagy sem-, ő spontán és rapszódikusan el kezd darálni és okádja magából az őrölt kávét, a fiberrelének kaputt -na ezt nem magamtól tudom, hanem a szerelő mondta-, úgyhogy az egyszerűség kedvéért, komplett gépcsere.

Drága Szerelmem -,ahogy leírom is Boldog mosoly ül a fejemre-, ma a Bahiában dolgozik, de se holnap, se szombaton nem lesz neki egyetem, csak pénteken. Tegnap, Kristóf behozta nekem a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kisregényt. érdekes! Hrabal eddig elkerült, vagy én kerültem, de ez a távolságtartás talán annak is köszönhető, hogy túl sokan, és sokszor hivatkoztak rá, magasztalták, hájpolták, de ... talán most jött el az ideje, nem tudom, nem szombaton lesz-e Kristófnak a pörköltpartyja a Püspökerdőben, de ezt arcátlanság lenne megkérdezni ...

huhuhú!!! ... a női wc eü-kukájában, most találtam egy vérfoltos franciabugyit (valaki elnézte a  menses-naptárát), de még mindig jobb és dícséretes, hogy követte a kiírt utasításaimat és nem a wcbe dobta.

tegnap este, hazafelé a Bem térnél, harapni lehetett az akác illatát, ami a korai nyarat idézte, mint ahogy ma, Amanda Palmer brechti cabaret punkja borít a lelkemre virágos paplant, én meg egy csokor cseresznyével lepem meg Szerelmemet, amit a piacon vettem, és úgy látszik, ma, olyan teszek-veszek napom van, kezdtem a kávégéppel, a csempékkel folytattam, de nem levertem őket, csak lemostam, aztán következett a bringa, kikaptam a kerekeket, lefürdettem őket, beállítottam a váltót meg a fékeket, az előbbi nem lett tökéletes, de majd még finomítok rajta, és mindezt "szereléshez öltözve", fehér ingben, mellényben, de most azt hiszem elhúzok abrakért -úgyis holtszezon van-, megnézem Szerelmem, hogy telik a napja, fasírtot választottam rizzsel és krumplisalátával, megöleltem és csókoltam Szerelmem és már húztam is vissza, mert a kötelességtudat irmagja, azért bennem, és zaklat, de most legalább volt értelme, mert alighogy befejeztem estebédem -ujjaim még a saláta levétől csöpögtek-, beesett egy ötfős csapat, -bencés öregdiákok- bevállalósak, Hemingwayeket és Monyókat ittak és  a Hemingwayeket ma Pituval csináltam, így még durvább lett, kontrasztnak meg, megjelent egy "Johnny Bravo" egy bálnával, én meg, hozhattam megint a vendégtűrő formámat, de felmentő seregként érkeztek Kristófék egy sörre, mielőtt kiülnének a legnagyobb teraszra (a stadiont értették alatta), most meg a nap zárásaként két kínai, vagy thai férfi sörözik.

ezt a klippet meg csak, hogy jobb kedvem legyen, mert így nap végére eléggé elszaródott

   

basszus!

csodálom Szerelmem türelmét, mert ha a Zsófi az én hugom lenne, és én tanítanám angolra, hát már közelebbi ismeretségbe került volna egy-két sallerral, mert ezt a hisztishagyjatokahogyéncsinálomazsosemjómittudomén-stílust baromira nem tudom tolerálni,  úgyhogy inkább meg sem kérdezem, hogy mit kér, mert tuti, hogy tennék valami smirglis megjegzést, amin meg frankón megsértődne .... de dobom is a témát, mert,ahogy írok róla is hergelem magam.

De mit hozott nekem a Kedves? tojásos (modorosoknak galuskát, nekem) noklit fejessalátával, amit szünetek közbe iktatásával, de egész nap tudnék enni.

pénteken zárás után, gondoltam nézzük meg a Fecskét. bár Péter kocsija ott állt, de nofény, úgyhogy ezt buktuk. szombaton ebéd, a már megszokott helyen. ragyogó idő, napsütés meg 21 fok, kvzzunk egy napsütötte teraszon! felkiáltással lőttünk egy asztalt a Pascucci teraszán. tudatos volt a választás, mert olasz módra akartam kvzni (értem ezalatt, hogy Limoncellot és ristrettot inni). nos, ehhez képest: nem volt Limoncellojuk. jó ... akkor kérünk Midorit. hát ... Midorijuk sem volt, csak De Kyper Melonjuk. akkor már azt mondtam, jó ... legyen. de, hogy a város főterén egy -úgymond- nívós kávézóban, ne szolgáljanak fel a kávé mellé -kérés nélkül is, alapból- egy pohár vizet ... no comment.

még pénteken ... vagy csütörtökön? a Drága megkreálta egy újabb agymenésem:

Lost Tres Amigos (Winni-Mickey-Peze)

a Fiam -illetve a barátja- csinált egy új klipet. íme: da Cock

ha péntek, akkor

haiku és Szerelem
tizenkét hete.

És mondja a rét:
nekem a pipacs.Ragyog!,
mint Földnek a Nap.

nehezen megy a lejövetel

a punktémáról ... ma például sorra vettem, hogy melyik Auróra szövegeket is írtam, és a zeneszoveg.hu-n le is csekkoltam, hogy valóban én vagyok-e feltüntetve szerzőként. az Élő halottnál, a Fojtogatóknál és a Közvetítőnél igen, a Robotok meg nem is szerepel az adatbázisukban, de a legnagyobb gáz az, hogy már én sem tudom a szövegét. és szerkesztettem, a wikipedia  Auróra szócikkét is, a korábbi tagokhoz 1986-ra beírtam magam (bár ezt még nem hagyták jóvá, így nem látható). 

Szerelmem krea(k)tív közreműködésével elkészültek a matricák.

szerintem ütős lett. most néztük meg a világvándor Boli (VHK, üstdob) blogját http://www.boli-trip.hu/   ... váááá!  és kaptam egy "rendezvous under the sky" kitűzőt, na vajon kitől? hát az Egyetlenemtől, ki mástól :) tegnap meg a balettosok hoztak nekem -ajándékként- Németországból Pueblo dohányt, de nem olyant, mint amit itthon lehet kapni, hanem ... még nem tudom milyent, mert még van a megbontottból és míg el nem fogy, addig nem akarom ezt is megkezdeni. és amit én már rég elfelejtettem, Szívem Pipacsa a régi bejegyzéseimet olvasva akadt erre az oldalra: https://sites.google.com/site/pzkocsmaja/

hajmeresztő boldogság

amiben létezem. 

" ... csak azért érdemes küzdeni, ami lehetetlennek tűnik! Nem hagyhatjuk veszni azt, aminek élnie kell!" /Grandpierre Attila/

épp most írta a Szerelmem: "Pajzán gondolat sem voltam, amikor Te már sztár voltál." ... jó ... biztos, hogy büszke is rám, de ebben azért van némi -egyáltalán nem rosszindulatú, inkább funny- malícia. ezt valószínű, hogy a hétvégi múltidézés mondatja vele. ... de ha már szóba került ... nekem is előjöttek újabb, már-már elfeledett emlékek. ... szóval minden voltam csak sztár nem. ismertek ... és sokan ... de csak Győrben. s hogy mindezt illusztráljam: 1986.az Aurórában énekeltem, megvolt az első fellépésem az Ifiházban az ős-Bikinivel közös koncerten, és nem sokkal rá -talán két-károm hétre- egy újabb koncert a Vasutasban a VHK-val. na, ha valamit, ezt még jobban vártam. addig csak agyonmásolt kazettákon hallottam őket, meg ismertem egy-két srácot, akik meséltek a koncertjeikről. a koncertjeikről, amik már csak azért is eseményszámbamentek, mert ritkán lép(het)tek fel. azért is volt lábremegtető nekem, mert várható volt -és az is lett-, hogy az ország minden pontjáról jönni fognak a VHK fanok, de Bp-ről meg pláne, és ennek a sokat látott közönségnek kell megfelelnem. másrészt meg ezekkel a -számomra- ikonikus, tudósemberekkel léphettem fel egy színpadon, akik elementáris erővel árasztották magukból a katartikus ösztönzenéjüket. na de ... tényleg baromi sok pesti arc zarándokolt el a koncertre -de milyenek!- ... és végig tudtuk játszani a programunkat, ami ennél a VHK-ra kiéhezett közönségnél  sikerként könyvelhető el. a Halottkémekkel nem sikerült  dumálni,mert a fellépés előtt eltüntek a színpad alatti öltözőben, de maga az élmény felejthetetlen volt és leírhatatlan, és sajnálom, hogy egy plakát vagy egy belépő sincs, amit most kitehetnék relikviaként a Déjában.

szombaton negyed

tizenegyre értünk a Radóra. még sehol senki csak napsütés vadkacsák, pléd meg csillagmoha. rakparton cigizős ücsörgős napfürdőzés megéhezés, úgyhogy átgurultunk a Pátióba abrakra. Szerelmem ananászos  csirkét evett, én meg báránycombot rozmaringos mártással, desszertnek meg epret. vissza a szigetre, Kristóf is beérkezett a húsz literes partyhordóval, Buppa és Voxa a fixikkel, meg jött a zápor, de nem volt veszélyes, addig behúzodtunk a zenepavilonba. négyre kábé kétszáz-kétszázötven bringás verődött össze (hozzáteszem, szerintem, mert elég gyenge vagyok becslésben). a bringás felvonulással tettünk egy -cirka- harminc kilóméteres karikát szerelmesen,

 de olyan helyeken is, ahol -győri létemre- még soha nem jártam. Kismegyeren -a perem peremén- láttunk tüneményes kisházat, ami beindította a fantáziánkat. a Radóra érkeztünk vissza, ott bringaemelés, aztán mi eljöttünk a Déjába, nyitni. zárás után, éjfélkor áttekertünk a Vendelinbe, ahol a Bringapolisz 3.0 hivatalos afterpartyja zajlott. a Royalsprint döntőről már lemaradtunk, de ez várható volt, mire odaértünk már mindenki csak a folyadékpótlással volt elfoglalva. ja! ... Kristóf barátom itt adta át  nekem a Magyar Kerékpáros Klub oklevelét mint a tavalyi év önkéntesének. aztán Buppával meg Voxával keveredtem beszélgetésbe, ami, hogy hogysem a punk felé terelődött. na aztán innentől ment a sztorizás, ami írott szóban visszaadhatatlan, de azon lepadlóztak, hogy az Auróra Fojtogatókját, meg a Robotok szövegét én írtam. beszarás volt, ahogy Buppa hozta az alapot: tu-ta-tu-ta, a Voxa meg üvöltötte:"sohasem szemből támadnak, hátad mögé állnak és elkapnak ... hulla! hulla! hulla!" 

aztán jöttek a futárversenyes sztorik meg a cigik. (Voxa: "Bazd meg! ha ezt már ősszel tudom, hogy te ... akkor most hozok egy babérkoszorút! :) ) 

Szerelmemmel negyed kettőkor koccoltunk.