egy pakk dohányt az El Pasoban, miután már mindenféle-fajtából kifogytam, és tényleg baromi jó az áfonyás Taste, de én megmaradok a sárga Pueblonál, úgyhogy a meglévő készletet jegeltettem magamnak -,ami, hmmm ... egy csomag- és, ha ez is elfogy -,mert Magyarországon kivonják a forgalomból-, Ausztriából vagy Németországból kell hozatnom, de ez már nem az első eset a füstölnivalómmal kapcsolatban, mert ha rákattantam valamelyik márkára, azt előbb-utóbb megszüntették, így jártam a Camel Mediummal -,ami kiskereskedelmi forgalomba nem is került-, a Benson&Hadges Red Lightjával, a dohányok közül meg a Samson extra Milddal és most a Puebloval, és ha már így belemerültem dohányzási "szokásaim" taglalásába, megpróbálok következetes és kitartó lenni, hogy megtudjam, hány cigarettát tudok sodorni egy harminc grammos pakkból és ez hány napra elég, közben -pontosabban, tegnap este- a kávégép darálója öntudatára ébredt, szarik rá, hogy a fej alatta van-e -,akarok-e kávét főzni, vagy sem-, ő spontán és rapszódikusan el kezd darálni és okádja magából az őrölt kávét, a fiberrelének kaputt -na ezt nem magamtól tudom, hanem a szerelő mondta-, úgyhogy az egyszerűség kedvéért, komplett gépcsere.
Drága Szerelmem -,ahogy leírom is Boldog mosoly ül a fejemre-, ma a Bahiában dolgozik, de se holnap, se szombaton nem lesz neki egyetem, csak pénteken. Tegnap, Kristóf behozta nekem a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kisregényt. érdekes! Hrabal eddig elkerült, vagy én kerültem, de ez a távolságtartás talán annak is köszönhető, hogy túl sokan, és sokszor hivatkoztak rá, magasztalták, hájpolták, de ... talán most jött el az ideje, nem tudom, nem szombaton lesz-e Kristófnak a pörköltpartyja a Püspökerdőben, de ezt arcátlanság lenne megkérdezni ...
huhuhú!!! ... a női wc eü-kukájában, most találtam egy vérfoltos franciabugyit (valaki elnézte a menses-naptárát), de még mindig jobb és dícséretes, hogy követte a kiírt utasításaimat és nem a wcbe dobta.
tegnap este, hazafelé a Bem térnél, harapni lehetett az akác illatát, ami a korai nyarat idézte, mint ahogy ma, Amanda Palmer brechti cabaret punkja borít a lelkemre virágos paplant, én meg egy csokor cseresznyével lepem meg Szerelmemet, amit a piacon vettem, és úgy látszik, ma, olyan teszek-veszek napom van, kezdtem a kávégéppel, a csempékkel folytattam, de nem levertem őket, csak lemostam, aztán következett a bringa, kikaptam a kerekeket, lefürdettem őket, beállítottam a váltót meg a fékeket, az előbbi nem lett tökéletes, de majd még finomítok rajta, és mindezt "szereléshez öltözve", fehér ingben, mellényben, de most azt hiszem elhúzok abrakért -úgyis holtszezon van-, megnézem Szerelmem, hogy telik a napja, fasírtot választottam rizzsel és krumplisalátával, megöleltem és csókoltam Szerelmem és már húztam is vissza, mert a kötelességtudat irmagja, azért bennem, és zaklat, de most legalább volt értelme, mert alighogy befejeztem estebédem -ujjaim még a saláta levétől csöpögtek-, beesett egy ötfős csapat, -bencés öregdiákok- bevállalósak, Hemingwayeket és Monyókat ittak és a Hemingwayeket ma Pituval csináltam, így még durvább lett, kontrasztnak meg, megjelent egy "Johnny Bravo" egy bálnával, én meg, hozhattam megint a vendégtűrő formámat, de felmentő seregként érkeztek Kristófék egy sörre, mielőtt kiülnének a legnagyobb teraszra (a stadiont értették alatta), most meg a nap zárásaként két kínai, vagy thai férfi sörözik.
ezt a klippet meg csak, hogy jobb kedvem legyen, mert így nap végére eléggé elszaródott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése