2010. október 30., szombat

gondolatköveket hajigálva


ülök a rakparton a fürdőző Holddal
ki cinkosan kacsint
és beint
a magányosan ragyogó Napnak

kinek lehetek hálás

a tegnapi beszélgetésért a Fiammal?
Istennek? ... vagy a sorsnak?
még nem tudom.
dehogy kegyeltje vagyok és boldog
az már biztos.

2010. október 24., vasárnap

moziban voltam.

a hrabalban. kolorádó kid. jó. attitűdje mint gothárnak a megáll az idője. a helyszinkereső: Miletics Balázs!

rámába foglalt vágyak oszlopán

angyal lóbálja lábát
a boltív alatt lelkében szamuráj
kényezteti fantáziáját
mint egy elvonult barát
vagy szerzetes
csempék záporában

álom: buli vége a crazyben a rába partján mégis balaton nyári hangulat. én fekete bőrdzsekiben mint  régen. tamásék a hangládákat pakolják a mikrobuszba, ismerős kidobó jön: - gyere a fiadért.
Dávid a vaskorlát mellett a lépcsőn ül csíkos boxerben üveges tekintettel magánkívül a farkával játszik leguggolok felemelem a fejét maszatosan zöld a szája 
- mit vettél be?
- gyerekeset"- volt a válasz.
- a múltkor a haverom vitte kórházba de akkor valaki meg is verte.- mondta a kuheros.
- miért csinálod ezt?
- ezt pont te kérdezed milyen alapon?
- igen pont én és pont azért mert hittem hogy intő és elrettentő példa vagyok.
és zokogva ébredtem.

2010. október 16., szombat

ki vagy

Te gyönyörű
kötött sapkában
gyermekkel
kedves
hétköznapi ismeretlen?
pezsgő illik hozzád
meg korai David Bowie
Nina Simone
tornác és gyümölcsfák
kandalló őszi séták
korcsojázás egy befagyott tavon
napsütéses vasárnap reggel
vakító damasztban
kovácsoltvas ágyon
nyújtózkodó álmokkal.

2010. október 9., szombat

kedden délután hatkor

öt pálinkával szervezetemben
bántom a papírt
a leírt kósza gondolatokkal
a testem
a cseppet sem emocionális
csupán fizikális
vágyakkal korbácsolva
egy szirén
szárnyaló combjai közé omolva

pénteken: "alap" hogy bejött hozzám a Beck Zoli meg az Ádi az 'Y-ból (a többiek pakoltak). Zolival Calvadossoztunk. azt már rég eldöntöttem hogy megyek a koncertre gondoltam bezárok úgyis gyatra a pénteki forgalmam de az élet hozta magát és spontán jó lett az este. történt ugyanis -és most hagyjuk a tinisztorit- hogy jöttek a Nagy Petiék borozgatni és őket azért mégsem akartam elküldeni hát "zártkörü rendezvény" tábla ki velük meg megdumáltam ha ismerős jön itassák meg -pontosabban ők mondták- én meg majd jövök (kulcsos kávézó). 
a koncert kibebajó koszos karcos zúzós volt bár Endi mozgásaa szokásosnál visszafogottabb volt (a backstage-ben kezében egy guriga wcpapírral mesélte hogy a miskolci chillis bab miatt) de zseniális a srác. ő az egyetlen aki nem néz ki nem kontaktál a közönséggel csak a gitárja létezik kényezteti bünteti és közben patakzik róla a veríték (slidegyűrűként használt öngyújtó). koncert után pálinkázás aztán govissza a déjába a borozgató társaságba.

2010. október 2., szombat

ha elfogadjuk

hogy a világot Isten teremtette, akkor Isten hogyan miből lett, teremtetett és ki vagy mi által? .... tehát olvasok, hogy tudjak kérdezni.
vajon mi késztet arra, hogy -most már napok óta- mikor hazaérek elindítsam a Názáreti Jézus filmet és erre aludjak el? vagy hogy vegyek egy szentelt gyertyát? pillanatnyi hóbort? tudásszomj? az ismeretlen megismerése? vagy valami megérintett? közben beszéltem a Fiammal megosztottam vele meg nem válaszolt kérdésemet mire Ő sztoikus nyugalommal magyarázta, hogy az Újszövetségben benne van a válasz hogy az Isten az Egy. de az egy előtt ott van a nulla, tehát az Egy előtt is kellett lennie valaminek. De Apa! ez a hit alapja, hogy hisszük az Isten van mindenek felett és ha egy pappal beszélgetsz erről ehhez a tézishez makacsul ragaszkodni fog.
most még és nálam az értelem -a megismerés bizonyossága- gátja a hitnek.
"A nem tudás az új ismeretek felé vezető út első állomása."
de mi az amit keresek? amit el tudok fogadni. amit el tudok fogadni abban tudok hinni (mondom most)
és miért ilyen nehéz ezeket a dolgokat nekem elfogadni? mert túl sok ismeretet tudást tapasztalatot szereztem és nem az Isteni kontextusban ellentétben egy gyermekkel akit kezdetek óta így tanítottak neveltek?


 

2010. október 1., péntek

egy buja zajos este

mint képzeltem
egy ledér lidérc
táncol az asztalon
az absinth ritmusára
rakott miniszoknyában
fekete combfixben ...
de csak a mámor délibábja

the jolly boys - rehab