2010. február 28., vasárnap

Egy Csodálatos Ember a Fiam

én meg egy sértődős fasz. Mit kaptam tőle szülinapomra? Henry Rollins Get in the van-ját, amit már a megjelenése óta akartam, de mindig megtartóztattam magam és most itt van ... az enyém ... és a Fiamtól kaptam ... és beleírva, hogy: "Nekem Te vagy a Punk Jógi!"
Jut eszembe ... valamikor a nyolcvanas években minden hétköznap, talán délután kettőtől háromig? az Ö3-on volt egy zenei műsor, ahol baromi jó és friss zenéket játszottak. Amikor csak tudtam felvettem kazettára. Na itt hallottam először Black Flag-et, a Rise above-t.
Böci, a gitárosunk leszedte a gitár alapokat, Csonyi, a dobos a ritmust, én meg firkáltam rá szöveget. Hát így esett az eset.
De ez a kib...ott Rollins-könyv hozza elő a bizsergető emlékeket: hogy a Böci Elvis-funból átváltott punkra és a svájci rokonaival hozatott lemezeket: Angelic Upstars-t, Cockney Reject-et, a The Great Rock and Roll Swindle-t. Ezeket hallgatuk karcosra egy decens polgári miliőben, majd húztunk le a pincébe próbálni, míg a lakók ki nem tettek bennünket. Fogalmam sincs, hogy kit és mivel oltottunk be, a KISZ-iskolán lett próbahelyünk, de valami gáz lehetett vele, mert az ablakon át közlekedtünk. Egyéb fellépési léehetőség híján, minden tehetségkutatóra beneveztünk, hogy legalább szinpadon lehessünk.A többi nevező mind görcsölt, hajtott az elismerésre, a díjakra -lövésem sincs mik voltak- mi le se szartuk, szinpadon lehettünk, megmutathattuk magunkat és ez volt a lényeg. Én sikernek könyveltem el, hogy az egyik tehetségkutatón, miközben Hajnóczi Pétertől a : Bagdadban nagy nap van, basznak az arabok az ablakban, száraz falevelet sodor a szél, s a legöregebb arab így  mesél, hogy Bagdadban nagy nap van, basznak az a..... -at ragáztam, a többiek meg büntették a hangszereiket, lehúzták a mikrofonokat.Ezen eset után trükköznünk kellett,mindig más néven léptünk fel, mert az előzőt betiltották. Így voltunk, lettünk Dead Flowers, Halott Virágok, ProVokál, Dekadensek. Sopronban  Dekadensek néven léptünk fel. Mészi hívott meg előzenekarnak. Neki is volt bandája (,naná hogy persze), a Link.Na erre a bulira nem vittük el az öcsémet (ja ő volt a basszer), hogyha valami balhé lenne, neki ne legyen gondja a suliban. (ezért utált is rendesen.) Szóval ott álltunk basszusgitáros nélkül, de volt Feró a Linkből és ledumáltuk, hogy beugrik basszusozni. Állat volt törött lábbal combig gipszben. A szövegeket még koncert előtt be kellett mutatni a helyi kádernek, aki véleményezte, eldöntötte, hogy mehet-e vagy sem. Agyasnak kellett lenned, ha nem akartad megfosztani magad a fellépés örömétől. Nekem tetszett a buli, bár egész idő alatt dobáltak, ki mit tudott, de ez végre  KONCERT volt! Játszottunk a csornai Hunyadi gimnáziumban, diáknapon(?). Oda is, hogy kerültünk?
Ezután jött a Teknősbika. Három képztőművész meg én. (ja, meg a basszer, meg a dobos, de ők tudtak zenélni.Ők hozták az alapokat, szépeket, pontosan, mi meg jól elrontottuk, agyongyaláztuk.Menyus a gitárjával, Dodó a trombitájával, Taca a mankőbőgőjével -igen!, egy mankóból barkácsolt magának egy egyhúros elektromosbőgőt-, én meg amit éppen találtam. '86-ban a Kovács Margit ÁMK-ban a Szarvasdropsszal: Legát Tibi (Kézi Chopin, Embersport, Legát-gát, Lidérc, Magyar Narancs) ének, Déri Miki (???, Magyar Narancs fotós-képszerkesztő) gitár, a dobosra és a másik gitárosra nem emlékszem. (ja de!a gitárosra igen, csak a nevére nem. ő is az Embersportban játszott még, de nagyon kattant fazon volt: ipari zajvédővel a fülén játszott, mert csak csinálni szerette a zenét, hallani nem. :) Tizenhárom néző. Mi voltunk az előzenekar. Fogtam egy álló hamutartót, leültem a színpadra törökülésbe -csíkos pizsamaalsó, összemázolt fej és felsőtest- és ezt csapkodtam a márványpadlóhoz, aminek azért volt egy hangja, csak ott számítottam el magam, illetve annyira spontán ötlet volt, hogy nem volt időm kiüríteni, így mindenegyes utésnél hullott rám a hamueső. Utána még valami házibuliba mentünk valahova Szabadhegyre, én már csak egy Wartburg csomagtartójába fértem be, amiben állt a víz, mert ömlött az eső és nem volt éppen tökéletes a szigetelése. Meghívtak bennünketa PeCsaba egy ska fesztiválra, de hogy miért erre? rejtély, na mindegy. Én akkor katona voltam. Kértem eltávot Budapestre, met nem mászkálhattál ám csak úgy szerte az országban, csak ott lehettél eltávon, ahova a szabadságosleveled szólt. Fájt a fogam, ezért kétóránként kapkodtam a Demalgonokat. A koncert előtt még elmentünk sörözni, amit -legalábbis nekem- nem kellett volna, így egy kicsit letompultam. Két öltöző jutott a tizegynéhány zenekernek, úgyhogy volt nem kis tömeg, meg emberszag. A fültanuk megrökönyödésére számok sorrendje helyett mi azt beszéltük meg, hogy milyen sorrendben jövünk le a szinpadról. Nem volt mi másról beszélni, mert nem voltak megírt számaink. Minden spontán volt és pillanatnyi. Nekem aznap két posztapokaliptikus digeridoo (nevezzük nevén: két különböző átmérőjű pvc-cső) jutott, ami fegyverként is jól funkcionált, ugyanis talán a gyógyszer-sör kombónak köszönhetően, a vastagabbal a szinpadon teljes erőmbőlhátbavágtam a Dodót, aki ezt nem vette poénra, feldöntött a mellkasomra ugrott 90 kilós habtestével, a mikrofont az arcomba nyomta s voltam egy élő duda. Ez a fellépésünk tartott vagy hat percig, mert itt is kihúzták alólunk az erősítést. Utána odajött hozzám egy srác, hogy "baszki! kintről azt hittem, hogy a VHK játszik". Nekem ez elismerés volt. A Moszkva téren volt találkozom Eszterrel, aki a Leóval (az Auróra menedzsere) járt, de engem meg kedvelt. A tér fölött lakott a hegyen az anyukájával, aki nem volt otthon, így ott aludtam. Még felfelé útba ejtettünk egy pékséget, a jófej péktől (Eszter ismerte) a pinceablakon át kértünk friss kiflit, meg zsemlét mosolyért cserébe. Tetszett a ház (anyukája építész). Könyvek mindenhol, padlótól plafonig, lemezek, tervezőasztal, amerikai konyha, az első füvescigi, David Bowie Ziggy Stardust-ja és szex. Ennek is vége lett, mint a Teknősbikának. Menyust felvették a Képzőre, Dodót bevették az ArtDeco-ba (,ami ipari zenét játszott és a koncerteken német háborús propagandafilmeket vetítettek az együttesre), ezért ők Pestre költöztek, Taca disszidált Hollandiába, mert már nagyon basztatták a rendőrök néhány szamizdat miatt. Én megint Győrben maradtam. Ekkor jött képbe az Auróra. 
innen folytatom!  

2010. február 25., csütörtök

már negyvenhat vagyok

hmmm .... de az tetszik, hogy Fiamnak: 

"Időutazás visssza a nem is olyan távoli múltba.
Írhatnék olyan dolgokról amikről igazából fogalmam  sincs mert én még egy kósza gondolat sem voltam, talán szerencse vagy átok, hogy nem voltam abban a korban. Mondták és mesélték, mennyire jó volt az élet, bőrkabáton ellenállás és rengeteg kitűző díszelgett. Sárosan mocskosan forradalmárkodtak.
Ebből a mocskos bejegyzésből egy egész szép kis Petőfi vers kerekedett. Rohadjak meg tudja mindenki miről beszélek bazmeb. Kurvaanyját a rendszernek. Az volt a jó amikor kannásborból volt (köp) bazmeg a vérem. 
eZ SEM ELÉG HITELES.  Nem tudok róla mit írni pedig elég fontos lenne,
hisz annak a kornak egyik lázadója volt az én Apám.
NAgyobb tömeg előtt állt színpadon, mint ami előtt én valaha is fogok."


... és akkor most tessék 1 klip ... navalami hasonlót műveltünk és élveztük. VISSZA NEKÜNK A NYOLCVANAS ÉVEKET!

2010. február 4., csütörtök

2010. február 3., szerda

huszonkét éve

február másodika ugyanígy keddre esett. éjszakás voltam hazaértem lefeküdtem. fél nyolckor elfolyt édesanyád magzatvize és tíz percenként jöttek a fájások. felkapcsoltuk a villanyokat ebből tudta mami hogy menni kell. ez volt a megbeszélt jel mert ő a lépcsőházakat takarította. egy régi mentővel vittek a szülészetre. a fájások már öt percenként jelentkeztek édesanyád a folyosón beszélgetett velem a nővér küldte be a vajúdószobába én meg lerohantam a kórház elé az erre az alkalomra tartogatott piros marlborot elszívni és tizenegy óra húszkor három kiló nyolcvanöttel és ötven centivel megszülettél. a nővér már pólyában hozott kezembe akartalak venni de még nem lehetett csak nézhettelek életem legszebb napja. köszönöm neked és édesanyádnak