A Kard a mindennapokban

avagy mítosz és valóság találkozása egy lakótelepi garzonban

Ez a mai tantétel.

Már-már közhelyként hangzik, mert Te is hallottad, Te is mondtad és Te is tapasztaltad:

A Kard megváltoztat.

Negyven éves koromig -írd és mondd- mog sem fordult a fejemben, hogy bármiféle küzdősportot vagy harcművészetet gyakoroljak. A sportról nekem mindeddig a csokiszelet jutott eszembe. De most az időben egy kicsit vissza 2001-be, amikor először láttam Jim Jarmush Szellemkutya című filmjét. Ebben hangzottak el részletek a Hagakuréból, melyek a könyv iránt felkeltették érdeklődésemet. Megvásároltam. ... és azóta, ha tehetem, mindenhova magammal cipelem, mert amikor csak felütöm, mindig kapok valamit, ami köveket jelent nekem az úton, ... az útun, ami a teljesség felé vezet. Mit sem tudtam ekkor még a Iaidoról, mi több, a kendo jelentette számomra a szamuráj kardvívást (ennyit a hozzáértésemről). Aztán 2004 szeptemberében bejött a teaházba -ahol dolgozom- egy ember: hosszú haj copfban, körszakáll, aki a győri Iaido csapat toborzó plakátját hozta, akik a szamuráj kardrántás művészetét gyakorolják, művelik. Berta Balázs volt, -most már- a kensinem. Kértem, hogy meséljen nekem erről, mert valószínű, hogy ez az, amit én keresek. Meghívott a következő "edzésre", hogy nézzem meg,  egyáltalán erre gondoltam-e. Lementem, megnéztem, megfogott, elvarázsolt,  oly annyira, hogy a következő hétfőre szabdnapot kértem, felbuszoztam Budapestre, a Wesselényi utcában megvettem a gimet, a hakamámat, mert tiszteletlenségnek tartottam, éreztem, hogy tréningnadrágban és pólóban kezdjek el szamurájkarddal foglalkozni. Elszántságom, Mesterem és a csapat tagjait is meglepte. Alkalmat nem mulasztva jártam az edzésekre, mikor három hónap múlva megkaptam a Kardomat. Úgy örültem neki, mint eghat éves gyerek a karácsonyi ajándékának, amikor még hisz a Jézuskában.

Hazavittem orientalista ihletettségű lakótelepi garzonomba, a szép emlékeket idéző -és általam, talán kicsit túl is misztifikált-  lturális és érzelmi mementóim közé. Már készültem fogadására. A normalitás határait nem túllépve -egyesek szerint, igen-, lehetőségeimhez mérten, ágyam eladásával tágítottam a teret, hogy legyen elegendő helyem a gyakorlásra. Puritán fekhelyem mellett alakítottam ki a szentélyemet. Fekete, faemelvény, rajta kardtartó állvány a Csapat képével, előtte egy négyszögletes japán rizspapírlámpa, sziklavirág kővázában, egyik oldalán egy üveg szaké, a másikon egy élő bambusznád. A szentély falán a Fiam által karácsonyra készített, katakanával írt "Apám" feliratú táblakép lóg. Nem annyira a hagyományőrzés, inkább az esztétikum és a tisztelet az, ami inspirált a kialakításában. És, ha már a tiszteletet -nem először- említettem. Mindennap, amikor hazaérek -ez általában este 11- tudok csak gyakorolni. Felveszem a hakamámat, a gimet és így állok neki szériázni, a vágásokat gyakorolni, amiről képtelen vagyok számot adni, mert nem szoktam számolni. Belefeledkezem a vágásokba, a kardom hangját figyelem és csak azt veszem észre, hogy fél 1. És ez így megy nap, mint nap.

Számomra, így van jelen a Kard a mindennapjaimban, holott, ennél többet, és többet szeretnék. Mindenhova és mindig magammal vinni, tőle soha meg nem válni.

2005. március 18. 

...

Tizenegy hete

szeretjük a prímeket

felhőkön ülve

a hétvégén volt

Húsvét. Dávid már pénteken megérkezett. meglepetés volt, mert szombatra vártam. aztán úgy volt, hogy szombaton nálam alszik és együtt megyünk Mamiékhoz, de mégsem és így történt, úgyhogy egyedül aludtam,mert SzöSz Bácsán aludt -9 hét óta most aludtunk először egmás nélkül-, vasárnap kibringáztam Gyirmótra. iszonyú jó idő volt! Dávidot Katiék hozták (Luca -a kishuga- meglátott a kocsiból és szólt: "Dávid! ott az apád!"). fél öt körül indultam haza. fel tettem főni a húsvéti sonkát, volt hozzá friss házi kenyér, torma, tojás meg medvehagyma ... ahogy kell. három órán át főztem ... szerintem jó lett. Szerelmem tizenegy körül ért haza. a hétfői közös programunknak lőttek ... reggel fél kilenckor van randevúja a családjával. dühös volt, mert sokkal inkább szeretett volna velem lenni, kirándulni, vagy csak nem csinálni semmit. én bezzeg egész nap az ágyban fetrengtem ... hol aludtam, hol meg a "Nyolcvan nap alatt a Föld körül"-t, meg a "Jedi visszatér"-t néztem ...szóval totális hessz és ezért éjszaka ezerszer felébredtem. ... és Nyúl úrfi hozott nekem egy nagy vödör szines krétát "street artista Szerelmemnek!" üzenettel :) meg egy Maczó Márton verset:

Pipacs-álom
Tündér fogta kezem
S vezetett a régvágyott
Idegenbe - 


S repültem vele
Adtam szivem
És
Mindenem ...   

tegnap isteni lencsefőzeléket ettem, amit a Drága kedden meghagyott.

tíz hete

Kéz a kézben egy-

más szemében boldogság

szivárványvirág

mondatja a Szerelem velem .

... és a Déjában ma:

zenében meg :

a csapás irány!

5 óra 11-kor keltünk

... hogy 5óra 55-re odaérjünk a Megyeháza térre ... hogy mindenkinek jól induljon a napja egy bringás reggelivel ... annak is, aki várja, ... és annak is, akit meglepünk egy kis figyelmességgel. hát, ... egy tíz percet késtünk, de nem volt gáz ... pikk-pakk felállítottuk a sátrat, beüzemeltük a teafőzőt, a Lipóti pékségből Kristófék elhozták a kétszáz darab kürtös bucit, csapó ... ééés eksön! a tea elég lassan készült és eleinte bizarr látványt nyújtott -a tetején fehérhab keletkezett-, az íze -citromos-gyömbéres- viszont remekre sikeredett és óvodai emlékeket ébresztett ( a konyhás nénik vagy a dadusok majd egy napig áztatták a csitkét (csipkebogyó) és órákig főzték). 

... és jöttek az emberek ... munkába ... munkából ... suliba ... ügyintézni ... az öregeknek mindig voltak kis történeteik, mesélnivalóik ... szeretem ezeket a kis megvillanásokat.

"... ez most jól fog esni, mert orvosnál voltam és nem tudtam reggelizni."

"Maga szerint hány éves vagyok?" "Hatvan." "Tegyen még hozzá nyolcat. ... és mindennap Pannonhalmáról biciklivel járok Győrbe." (és én, mint egy Boka János hallgattam történetét)

"... ez egy 1957-es bicikli és már kétszer körbejárta a Földet" 

aztán megjelent a média ... a Kisalföld videósa felvette Szerelmem szerelmes mosolygó pillantását (01:11-nél), ami mindent elmond, mindennél többet mond (Úristen! mennyire szeret ... mennyire szeretem!!!!!!!!).

Bringás reggeli Győrben

estére Kristóf a déjába szervezte a "csapatépítést" ... a tréning elérte célját -pontosabban Kristófét- : 10-es skálán, 8-as erejű részegség :) . a záróra is kitolódott ... fél 1 után mentek el, pedig még maradtak volna csak nálam nálam egy kicsit  elszakadt az expander (qrva fáradt voltam, és éhes). otthon megvacsoráztuk a cukros-sült szalonnás túróstésztát és háromnegyed 2?-kor zuhantunk ágyba.

... és ha már egyszer ... akkor stilszerűen:

Csütörtökön

Szerelmem Sopronban az egyetemen. holnapra el kell készülnie három beadandóval, ráadásul háromnegyed ötkor kelnie kell, hogy beérjen az első előadásra. este készítek az útra szendvicseket szeretettel, téliszalámival meg füstölt sajttal.

kedden Kristóf, Gyuri, SzöSz meg én bringásokat fogunk reggeliztetni a Megyeháza téren hattól tízig, vagy ... amíg a Kristóf által sütött háromszáz darab kakaóscsiga tart :)

de ennél sokkal fontosabb a holnapi haiku:

hatvanhárom nap

cseresznyevirág madár

éneke a fán.

pénteken háromnegyed ötkor elment a Kedvesem ... Sopronba ... ebből persze mit sem vettem észre, mert aludtam, mint a bunda (miért? hogy' alszik a bunda?), és szendvicset sem csináltam, ebből kifolyólag (mea culpa!). engem bezzeg várt két szerelmes üzenet a mikrón, ... meg egy a facebookon.

vettem iszonyú jó szantálfüstölőt, zöldteás Taste dohányt, cannabis ízű -,de tényleg ... tisztára white widow :) -, meg SzöSzSzerelmemnek hálózati adapter a laptopjához (már nem tudtam nézni, ahogy szenved vele). hat körül ért a déjába hullafáradtan, izomlázzal, de itt maradt, kitartott velem éjfélig, pedig ma is háromnegyed ötkor kellett (volna) kelnie, de elaludt, így csak a nyolc negyvenest érte el.

a zene pedig ... mára legyen ez:

és jött a szombat.

már reggel kilenckor elindultam otthonról -,hagytam aludni Szerelmemet-, irány a nagyker -feltölteni a rövidital készletet-, ahol találkoztam Péterrel. a héten végeznek az átalakításokkal, aztán már csak be kell rendezni, meg asörcsapot felszerelni és nyithat is a Fecske. (... de, most jutott eszembe, hogy ez már visszaugrás az időben, mert a legutóbbi bejegyzésemben, már ennél előbbre jártam ... na mindegy). szóval ... már szombat délután van ... felhívtam a Beckzolit. Szombathelyen egy kávézóban teázott az unokahugával és éppen rólam mesélt, és ha az egész zenekar nem is, de ő mindenképpen átjön hozzám a hangbeállás és a koncert között. negyed kilenckor meg is érkezett Zazával, Papával és Ádival, csak Endi hiányzott. koccintás Calvadosszal, cigánymeggy pálinkával Zaza kislányának -Julcsi- születésére, Ádi és Papa megnézték (kacsintós smile) hátul a Műhelyt, addig Zoli és Zaza, Dávid és SzöSz asztalához ültek, Zoli megvette SzöSz egyik fülbevalóját Epernek (a felesége), és beajánlja egy pécsi galériába. aztán kezdtek befutni az alleycatesek, úgyhogy nekem be kellett vágódnom a pultba és szépen megtelt a hely. harmincnyolc induló volt, ami azt jelenti, hogy a miénkkel együtt negyven bringa parkolt a Déja előtt és ez látványnak sem utolsó. folyt a sör, a bor, a monyó. tizenegykor átadtam a pultot Crissnek Dublinból, és SzöSszel elindultunk a Bridge-be 30Y koncertre. a koncert -mint mindig, most is- jó volt, pláne, hogy a Szerelmemmel voltam. egy újabb közös élmény. ráadást ráadás követett, mert "még mindig annyira amatőrök vagyunk, hogy addig játszunk, amíg meg nem halunk" (Beck Zoli). koncert után kihívtuk Zolit a backstageből -,mert be nem engedtek-, a fülbevalókat átadni. negyed egy körül értünk vissza a Déjába, ahol még tartott a buli. elfogyott hat kiló kenyér, másfél kiló mangalica zsír, egy kiló hagyma, meg ... nem tudom mennyi alkohol. nem volt fennakadás, Kristóf bírta a strapát. aztán pikk-pakk kiürült a hely, és kettőkor hazaindultunk. Dávidom már korábban felkerekedett, -egyrészt, mert gyalog volt, másrészt meg kicsivel magasabb volt az alkoholszintje-, s mivel útközben nem láttuk, gondoltam, már otthon lehet. kicsit ráparáztam, mikor  üresen találtam az ágyát, egyből hívtam, de nem volt semmi gáz vele, csak leült pihenni a rakpartra. vasárnapközös reggeli és ebéd Mamiéknál, majd kikísértem a buszra, megtámogattam egy flakon ásványvízzel -csillapítandó a belső pokolt-, ő Pécsre el, én meg útbaejtve egy cukrászdát...haza, hogy meglepjem Szerelmem egy Rákóczi túróssal.

    

gerillamarketing

vagy csupán csak annyi, hogy egy kicsit színesítem, az amúgy, kibaszott szürke városi folklórt.

... és készülök az estére ... már megpucoltam egy kiló lilahagymát, vettem két kiló mangalicazsírt, Kristóf hoz hat kiló kenyeret a rocker pizzához. nézőcsúcs várható az esti alleycat-en.

zenei hangulatfestésnek pedig:

... és ezt a sapkát:

szellemi munkámért cserébe kaptam (Lenin és Mao után szabadon) :)

ismét péntek

Nyolc hete ragyog
madarak énekére
a Nap és a Hold

gondoltam, ha

már egyszer semmi nem történik ebben a városban, legalább hitessük el, hogy történik ... kreáljunk városi legendát ... ez motivált, amikor tegnap este, megcsináltuk Szerelmemmel, amit kitaláltam és amit ma lefényképeztem.

valami történt valami ?

és alá zenének:

... és már napok óta műveljük a synchron cycling-ot (egymás mellett, kézenfogva tekerés) :)

még hétfőn

Szerelmem ablakot pucolt, hogy az összes napfény bennünket fürdessen. ... és éledezik a vitorlásvirágom ... amíg SzöSz fürdött készítettem vacsorát: pirítóst joghurtos vajkrémmel, tarjával, főtt tojással, uborkával, paradicsommal és szőlőlekvárral (szín- és ízfieszta:). szőlőlekvárt most ettem először és iszonyúan finom.(na tessék! csak írok róla, és máris a mellemen folyik a nyálam). megkezdtem az előkészületeket a szombati alleycatre. előhoztam a raktárból a borsodis korsókat meg poharakat -mivel Borsodit fogok csapolni-, átmostam őket, aztán már nem volt megállás. sorra került a fehéredény mosogató. ecetes vízzel vízkőmentesítettem a HACCPnek megfelelő mosogatókat, lemostam a csempéket, kimostam a hűtőt, bepakoltam a raktárba a -már- felesleges cuccokat (hólapát, használaton kívüli csészék, poharak), katalogizáltam a pohárszékben a poharakat és mindezt élvezettel, mialatt SzöSz hátul a műhelyben ékszereket készített.

... és zenében ... ezt mára:

pénteken

Pillangó mondja

negyvenkilenc napja van

virágzó Tavasz

Szerelmemtől pedig egy wakát kaptam, ami nem olyan, mint az ippon, hanem egy öt sorból, harmincegy szótagból álló vers, ami a szív logikáját követi. . ... de majd később folytatom, mert most jött meg Bácsáról.

... szóval folytatom. pénteken egy akciófotózáson volt a Szerelmem, ami korunk és társadalmunk közönyét, apátiáját(?) volt hivatott demonstrálni és aminek ma (hétfőn) lesz a folytatása. szombaton megtartottam a darkwave night-ot. ... készültem rá ... ma már nem nagyon hallható zenei kuriózumokkal ... jó volt, mert itt voltak az órásmesterék, Kosztó Budapestről, akik a zene miatt jöttek ... ostrákok, akik csak úgy beestek és a D.A.F. Der Mussolinijére felkapták a fejüket ... és eperbort ittunk Szerelmemmel. akiknek a kedvéért leginkább megismételtem ezt a tematikus estet, -mivel kérték, hogy legyen,- háromnegyed egykor estek be, és érezhetően nem tetszett nekik, hogy már vége. ... na ennyire azért nem vagyok olcsó, ... neeem. tudják, hogy éjfélig vagyok nyitva -jó ..., ha pörög a hely akkor nem gáz, de- és (kimondatlanul) arra játszani, hogy: ááá ráérünk a pézé haver ..., na nem! 

vasárnap (17-én) Tiger Lillies koncert lesz a Trafóban. ezt a New Noiseból tudom, amit Kosztó hozott, mert vidéken nem terjesztik, pedig egy iszonyú igényes és ingyenes zenei folyóirat. sajnos kimarad az élmény, mert ketten nem úsznánk meg tízből.

... és mit kaptam Drága Szerelmemtől? egy fekete lenvászon, fagombos kínai inget, olyan ... tradícionálisat.