már reggel kilenckor elindultam otthonról -,hagytam aludni Szerelmemet-, irány a nagyker -feltölteni a rövidital készletet-, ahol találkoztam Péterrel. a héten végeznek az átalakításokkal, aztán már csak be kell rendezni, meg asörcsapot felszerelni és nyithat is a Fecske. (... de, most jutott eszembe, hogy ez már visszaugrás az időben, mert a legutóbbi bejegyzésemben, már ennél előbbre jártam ... na mindegy). szóval ... már szombat délután van ... felhívtam a Beckzolit. Szombathelyen egy kávézóban teázott az unokahugával és éppen rólam mesélt, és ha az egész zenekar nem is, de ő mindenképpen átjön hozzám a hangbeállás és a koncert között. negyed kilenckor meg is érkezett Zazával, Papával és Ádival, csak Endi hiányzott. koccintás Calvadosszal, cigánymeggy pálinkával Zaza kislányának -Julcsi- születésére, Ádi és Papa megnézték (kacsintós smile) hátul a Műhelyt, addig Zoli és Zaza, Dávid és SzöSz asztalához ültek, Zoli megvette SzöSz egyik fülbevalóját Epernek (a felesége), és beajánlja egy pécsi galériába. aztán kezdtek befutni az alleycatesek, úgyhogy nekem be kellett vágódnom a pultba és szépen megtelt a hely. harmincnyolc induló volt, ami azt jelenti, hogy a miénkkel együtt negyven bringa parkolt a Déja előtt és ez látványnak sem utolsó. folyt a sör, a bor, a monyó. tizenegykor átadtam a pultot Crissnek Dublinból, és SzöSszel elindultunk a Bridge-be 30Y koncertre. a koncert -mint mindig, most is- jó volt, pláne, hogy a Szerelmemmel voltam. egy újabb közös élmény. ráadást ráadás követett, mert "még mindig annyira amatőrök vagyunk, hogy addig játszunk, amíg meg nem halunk" (Beck Zoli). koncert után kihívtuk Zolit a backstageből -,mert be nem engedtek-, a fülbevalókat átadni. negyed egy körül értünk vissza a Déjába, ahol még tartott a buli. elfogyott hat kiló kenyér, másfél kiló mangalica zsír, egy kiló hagyma, meg ... nem tudom mennyi alkohol. nem volt fennakadás, Kristóf bírta a strapát. aztán pikk-pakk kiürült a hely, és kettőkor hazaindultunk. Dávidom már korábban felkerekedett, -egyrészt, mert gyalog volt, másrészt meg kicsivel magasabb volt az alkoholszintje-, s mivel útközben nem láttuk, gondoltam, már otthon lehet. kicsit ráparáztam, mikor üresen találtam az ágyát, egyből hívtam, de nem volt semmi gáz vele, csak leült pihenni a rakpartra. vasárnapközös reggeli és ebéd Mamiéknál, majd kikísértem a buszra, megtámogattam egy flakon ásványvízzel -csillapítandó a belső pokolt-, ő Pécsre el, én meg útbaejtve egy cukrászdát...haza, hogy meglepjem Szerelmem egy Rákóczi túróssal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése