2011. január huszonnyolc péntek

Kárhozatos Szépségem kapuvárra indult a shop stopba 30y-ra, végül hajnali kettő után vele zártam, de ami addig történt:

Ő: -puszi az arcra ... furcsa! (mivel van barátja)

én (nem pont erre válaszként): -vagyok neked, mint remetének a menedékház, forever!

megszólalt a 30y néz című száma és ennek apropóján (pláne, hogy ezt a számot együtt hallottuk először a koncerten, már egymásra csavarodva, szenvedélyesen csókolózva)

én:: -nincs köztünk semmi, közöttünk semmi nincs.

Ő: -tényleg nincs? és nem is volt?

én: -Te is tudod, hogy csak a külvilág számára nincs és nem is volt.

Ő: -és ha tíz évvel idősebb lennék?

én: -akkor boldogan vetném bele magam ...

elkalandoztunk a fürkésző tekintetek elől a wc felé, hogy ölelő érintésekkel csillapítsuk hiányérzetünk, mert csalhatatlan jelei voltak vágyainak (az enyémről nem is beszélve)

én: -az agyat kell becsapni, a test nem hazudik.őrülten kívánlak!

Ő: -és szerinted én?

én: -mi vagyok én neked?

Ő: -veled volt a legjobb és a legizgalmasabb, de ezt most nem azért mondom, hogy növeljem az egódat. és én neked?

én: -egy álomajándék!

(közben megjelent a barátja...kiborulás...az ipodjába menekült...énekelt...a srác megpróbált haverkodni...: a konyha funkciójának firtatásakor a cinkos mosoly, mert csak mi tudjuk, hogy mi történt ott.)

Ő, kölcsönkérte a kedvenc könyvem -Nabokov: nevetés a sötétben-, mert kiváncsi és szeretné elolvasni.

"nagyon édes a mosolyod!" írta smsben úgy, hogy a barátja ott ült mellette. jól kezelte a helyzetet.

hát ezekben az emlékekben fürdetem a lelkem.

 

2011. január huszonhét csütörtök

ma jön haza a Fiam! és szombaton ő fog a nagyszüleinek ebédet főzni.

holnap meglátogat két kedves szamuráj barátom budapestről.

jó volt az este: Dávid, Szabina (jó párt alkotnak, örül a szívem), Mesi, Laki Peti, sörök, limonádék, koktélok és longdrinkek ... és Dávid egyik vágyálma:

"ha egyszer sok pénzem lesz -mondjuk, ha megütöm a lottó főnyereményt-, olyan helyet fogunk nyitni, ahol lesz egy kis pódium, meg egy vitrinben a gitárjaim, és ha éppen ahhoz van kedvem, akkor leülök gitározni, vagy ha beesnek a haverjaid, mint a Beck Zoli vagy a Szupernemes Szabi, és ha kedvük van, -nem olyan odafigyelőset, hanem úgy a háttérben a maguk örömére- is zenélhetnének, és akinek nem tetszik, annak el lehet húzni és szigorúan dresscode lenne, hogy csak olyan vendégek legyenek, akikkel jól érezzük magunkat, és olyan zenék szólnának, amiket szeretünk, nincs beleugatás ... és kuriózumok lennének a programok."

és! ... benevezett a talentométerre. 

2011. január huszonhat szerda

a gépcserének "köszönhetően" elbuktam vagy negyven gigányi magyar zenémet, így feledésbe merült a szombathelyi Voler mouche, pedig mennyire szeretem, de most, végre megkaptam a lemezüket.

már régen backgammonoztam, hát most kihívom magam egy partira.

a Joan and police woman-t hallgatom és Berger Dalma hiányom lett, úgyhogy holnapra vadászok egy kis Esclin Syndo-t.

öt óra elmúlt. az angolok teáznak, én meg megcsináltam a Hemingwayemet, narancslével. így se rossz, de én maradok az eredetinél.

belenéztem a 127 hours című filmbe. Danny Boyle rendezte. egy true story, és azt hiszem az ultimate survival-ben hallottam róla.

a nap találata és slágere: az Intimtorna Illegáltól a hipnotizőrkirály, a klipben egy gyönyörű lánnyal. 

2011. január huszonöt kedd

tegnap, miután korán hazaértem, és mivel a déjában már szinte leragadt a szemem, gondoltam, legalább alszom egy -magamhoz képest- hatalmasat. hát ... baromira nem tudtam éjfél előtt elaludni, most meg -pedig mégcsak dél van-már a harmadik (vagy negyedik?) kávémat döntöm magamba. és újfent kísérletezem. mi mással, mint a Hemingwayjel, grapefruit helyett meggylével. hááát jó, jó, de elnyomja a maraschino jellegzetes ízét. 

lehet, hogy a fahéj illatának van rám, ilyen bódító hatása? mert legszívesebben embrionális pózba gömbölyödnék és aludnék

kárhozatos szépségem bejelölt a facebookon. mi történhetett?.

2011. január huszonnégy hétfő

megtaláltam rég elveszettnek hitt kedves tollamat. közben eseménytelenül rám esteledett. najó ... Henry Rollins könyvével végeztem. szóval rám borult az este talpig feketében, ködvágó cipőben, csőnadrágban, ingben és mellényben, mint a városi pusztában kiégett génkezelt Nick Cave, és a két nő, akivel vagyok: Sylvia Plath és Nina Simone. felemelő társaság, de elég személytelen.

2011. január huszonkettő szombat

spontán kalandra várok ... vágyom. egy kicsit erősre sikerült a mai Hemingwayem. ez az egy is megütött. aztán jött Péter. koccintottunk a születésnapjára. már ő is a negyvenesek klubjának tagja. én meg azt hiszem egy kicsit bebasztam. pálinka és még egy Hemingway ... juhéjjj! ... nem is tudom hogyan jött elő a szó egy globális kataklizmáról, de abban megegyeztünk, hogy egyikünk sem maga miatt aggódik, hanem a gyermeke jövője miatt. az én életem izgalmas szakasza már amúgy is lezárult.

Péter: "hát azért én ezt nem hiszem! tartogat neked még izgalmakat, ahogy ismerlek!"

fél tizenegy. Péteren kívül volt két sovány asztalom. egyedül vagyok. ez lelomboz. szánalmas látvány lehet egy betévedő vendégnek, hogy üres a hely, a pultos meg fekve olvas, de ez van.

2011. január húsz csütörtök

de ki az az Exene Cervenka? ennek utána nézek. most csak annyi, hogy volt felolvasó estje. na nem győrben ... Washington DC-ben.

Henry Rollinstól olvasom:

" ... összevissza akarom vagdalni magamat. Nagyon akarom. Isteni érzés lenne vérezni. ... Néha a vágásokra gondolok, az érzésre, ahogy ömlik belőlük a vér. Szinte ellenállhatatlan vágy."

erről eszembe jutott egy lány. nem jártunk, csak dugtunk. legalábbis részemről. az amnesiában szedtem fel ... a wc-ből jött ki, fekete hosszú ruha, glasszékesztyű, fekete horgolt hajpánt, porcelánbőr és rövid hidrogénezett haj. utána mentem az emeletre ... felém indult.

én: pont téged kereslek.

ő: én meg eléd jöttem.

én: nem folytatjuk ezt az ismerkedési estet máshol? mondjuk nálam!

ő: az igazság az, hogy menstruálok ... de végül is ... szopni még tudok.

(és én még azt hittem, hogy én vagyok a vagabond)

szóval már a taxiban kezdődött az akciózás. végül nem csak orális szex volt, hanem anális majális is. utána még dugtunk párszor, az amnesiában zárás után a kanapén, de legtöbbször nálam, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy a csaj totál zakkant. történt ugyanis, hogy dugás után kiment a mosdóba és túl sokáig maradt. rányitottam és látom, hogy az eldobható borotvámmal vagdossa a csuklóját és a folyó víz alatt vérezteti. azt mondta, hogy neki így jó, szereti, ezt élvezi. na ekkor rúgtam ki. utána még napokig éreztem a vér szagát a lakásban. a legkattantabb csaj, akihez bármi közöm is volt.

eddig sem voltam egy energiabomba, de most megadom magam. ha elalszom, elalszom. szerintem belefér az imidzsbe és annak is van egy hangulata, hogy a pultos az egyik asztalnál szunnyad. ... és arra ébrednék, hogy egy kárhozatos szépség belenyal a fülembe -bár szarul jönne ki, ha riadt ébredésemkor akaratlanul lefejelném-, vagy kezével rácsúszna a farkamra. ehelyett kitettem a táblát: RÖGTÖN COME BACK!, és elmentem az árkádba, hogy embereket lássak, meg  hogy magamnak örömet szerezzek, vettem egy totál infantilis napszemüveget kettőezerért.

szabitól megint kaptam remek kis zenéket: Absinthe minded! hollandok és baromi jók. meg az új Peter, Björk and John-t, ami sokkal jobb, mint az első lemezük volt.

"a távolság

hallucinogén

kettőnk között."

               (Kiss Tibi)
Na! a milliő meg lett teremtve a péntek esti elboruláshoz lángoló falak, gyertyák, fahéjillat bontja a szellemi, mentális és szexuális korlátokat, (nekem plusszban, hogy nehogy véletlenül átmenjek kibaszott romantikusba, zenében Patti Smith, könyvben meg még mindig Henry Rollins. stimulálja a lelket, az agyat, a pinát és a farkat.
magamon kísérletezek. kipróbáltam, milyen, maraschino helyett cherry brandyvel a Hemingway. nem borzalom, de nem is jó. van egy kis kesernyés, mandulás utóíze. szóval, megtartom az eredeti receptúrát, és, hogy felejtsem a kísérletet, csináltam egy eredetit. most már, csak egy rám mosolygó rózsaszín pina hiányzik.

2011. január tizenkilenc szerda

basszus! ... negyed hétre állítottam az ébresztőmet. fck! viszont vagina attack! legalábbis zenében. nina simonetól a dum dum girls-ig, hogy csak a két szélsőséget említsem. könyvben meg ismét Henry Rollins.

a szex az én heroinom

elszállok tőle

és a rabja vagyok.

 zenei tematika ide-oda, meghallgattam jamiroquai új lemezét. van egy-két elborult szám, amit nem énekel agyon, azok baromi jók. már a harmadik kávémon vagyok túl, de ez az elidőzített ébredés hazavágott. ég a szemem és leragad. a wc-ben a moziműsorban a pénzhamisítokat, péniszhíradónak olvastam. :) freud ezen jól mulatna.

2011. január tizennyolc kedd

most, hogy a mesterséges mennyországokkal végeztem, és ami most is tetszett, elkezdem a Vagina monológokat, várakozással telve, úgyhogy holnap -ennek szellemében- Vagina áradat! ... basszus! ... és már végeztem is vele, pedig még csak este fél kilenc van. ebből két dologra lehet következtetni: vagy egy gyorsolvasó bajnok vagyok, vagy baromira ráértem. a helyes válasz, az utóbbi. de Messzáék megmentették a napot. színház után bejöttek koktélozni.

2011. január tizenhét hétfő

néma eufória

tegnap úgy éreztem megérdemlem, és megleptem magam egy könyvvel: Baudelaire Mesterséges mennyországok-ával. az eladó megjegyezte: a múltkorit már el is olvasta? gondolkodnom kellett, hogy mi volt az (Nabokov: Nevetés a sötétben). na de vissza a szombati eseményekre. ismét remek kis társaság jött össze, a Győri Balett illusztris tagjai Bálint születésnapját ünnepelni. jól érezték magukat, meg én is. töltődtem tőlük. háromnegyed háromkor zártam, áttekertem a csillagba Szabit megköszönteni. vasárnap, ebéd után csak feküdni akartam. képtelen lettem volna bárhova, bárkiért is kimozdulni, meleg vackomat elhagyni. elkényelmesedtem? azt hiszem, igen.

2011. január tizenkettő szombat

esküvő kiállítás a bevásárlóközpontban ... emberrengeteg. jött a hír, hogy kárhozatos szépségem is szerepel. menyasszonyi ruhát mutat be, de nem vártam meg. nem vegyültem a nyálcsorgató tömegbe. én láthatom anélkül is.

egy frankofil vendégemtől kaptam kóstolót pernodból és pastisból, hogy könnyebben tudjak dönteni, melyiket fogom tartani. hát még csak a pernod-t kóstoltam, de még a hajhagymáim is bizseregnek.

2011. január tizenhárom csütörtök

és kábé este hét óra. azért nem tudom, hogy pontosan mennyi az idő, mert a telefonom a pultban, és csak ezért, nincs kedvem megmozdulni. ég a szemem. pihenni szeretne. lecsukódni. én meg egy igazit aludni.

2011. január tizenkettő szerda

kevertem magamnak egy Hemingwayt. gondoltam elkortyolom, ízlelgetem ... aztán azon kaptam magam, hogy egy  húzásra megittam. pont olyan, mint amilyennek képzeltem. a limeon csúszik a maraschino, a végére meg a grapefruit cseppet sem kellemetlen fanyar, keserű utóíze -csak azért, hogy igyál még egyet-, a fejben meg a bacardi bizsergő érzése. wonderful! ... és megtaláltam az italom! ... és nimfácska is meglepett, meglátogatott ... és este egy születésnapot ünneplő, szimpatikus társaság is volt. háromnegyed egykor zártam ... fél kettőkor meg nekiálltam hurkát sütni, mert baromi éhes voltam. fél háromkor feküdtem le, hét tizenkilenckor meg keltem (csak, mert szeretem a prímszámokat).

2011. január kilenc vasárnap

de már január tíz és hétfő. némi lendületért a jó öreg Rollinshoz fordulok, mert ködös, búval baszott a reggel és szmogos, de annyira, hogy a korom vagy mi a szar, bepöttyözte a napszemüvegem.

már egész jól megvoltam nimfácskagondolatok nélkül, mikor felhívott. váratlanul ért és tőle nem is megszokott. fura, mert rájöttem, nincs rá igénye. elég, ha megkaphat. én vagyok a humán szexuális játékszere és még én is élvezem (hát hogy a viharba ne). szóval megint felkeltette az éberen alvó kundalini kígyót.

aggaszt

hogy nem találom a moleskine-omat. itthon abban reménykedtem ,hogy a déjában hagytam, a déjában meg, hogy mégiscsak itthon ... hát nem. mégiscsak mindent le kellett volna ide írni naprakészen és nem szelektálni így most nagyon sok minden  -najó, december tizenegyedike után történtek- a felejtés homályába veszett.
jó ... a fontosak megvannak nem túl nagy kapacitású agyamban, mint a Fiam koncertje huszonharmadikán a déjában, Karácsony: Dávid egy blues herflit kapott tőlem, én Csernus könyvét Tőle, huszonhetedikén Anna Léna születése (aki nem az én gyermekem, de Édesanyja nagyon fontos nekem). röviden ennyi az évvége története.
2011.?, pedig legyen a szellemi és testi gyönyör, az erkölcsi tisztelet és a kárhozatos szépség éve.
Kalandra Fel!