Kárhozatos Szépségem kapuvárra indult a shop stopba 30y-ra, végül hajnali kettő után vele zártam, de ami addig történt:
Ő: -puszi az arcra ... furcsa! (mivel van barátja)
én (nem pont erre válaszként): -vagyok neked, mint remetének a menedékház, forever!
megszólalt a 30y néz című száma és ennek apropóján (pláne, hogy ezt a számot együtt hallottuk először a koncerten, már egymásra csavarodva, szenvedélyesen csókolózva)
én:: -nincs köztünk semmi, közöttünk semmi nincs.
Ő: -tényleg nincs? és nem is volt?
én: -Te is tudod, hogy csak a külvilág számára nincs és nem is volt.
Ő: -és ha tíz évvel idősebb lennék?
én: -akkor boldogan vetném bele magam ...
elkalandoztunk a fürkésző tekintetek elől a wc felé, hogy ölelő érintésekkel csillapítsuk hiányérzetünk, mert csalhatatlan jelei voltak vágyainak (az enyémről nem is beszélve)
én: -az agyat kell becsapni, a test nem hazudik.őrülten kívánlak!
Ő: -és szerinted én?
én: -mi vagyok én neked?
Ő: -veled volt a legjobb és a legizgalmasabb, de ezt most nem azért mondom, hogy növeljem az egódat. és én neked?
én: -egy álomajándék!
(közben megjelent a barátja...kiborulás...az ipodjába menekült...énekelt...a srác megpróbált haverkodni...: a konyha funkciójának firtatásakor a cinkos mosoly, mert csak mi tudjuk, hogy mi történt ott.)
Ő, kölcsönkérte a kedvenc könyvem -Nabokov: nevetés a sötétben-, mert kiváncsi és szeretné elolvasni.
"nagyon édes a mosolyod!" írta smsben úgy, hogy a barátja ott ült mellette. jól kezelte a helyzetet.
hát ezekben az emlékekben fürdetem a lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése