2010. július 26., hétfő

július huszonhat hétfő

elkészült a Fiam első videóklippje:

bigGreat!

ezek meg:


a legújabb kedvenceim.

július huszonöt vasárnap

nekem challengeday. nem volt veszélyes a felvezetés csak nagyon fáztam. egy óra harminckettő alatt teljesítettem a huszonhét egész kettes távot tizennyolc egész hatos átlaggal. egyáltalán nem volt megerőltető. fürödni szaunázni nem tudtam mert itthon felejtettem a törülközőm de ettem egy gazdag gulyáslevest. ja, a szembeszél viszont nagy volt.
Barbarára gondoltam, hogy ha írok neki hogyan szólítsam, hogy ne legyen felzaklató zavaró de mégis olyan mit tőlem megszokott így született a : Kinek nemcsak neve Áldott! aztán megnéztem a nothing personal-t felirat nélkül de így is tetszett. most meg a kazettáim között kurkásztam és kincsekre leltem: the sugar cubes-stick around of joy; .műsor; beatles-abbey road (német kiadás vmikor a hetvenes évekből).

július huszonnégy szombat

ma Barbarával álmodtam. babája született Natasa. az apa egy amerikai-magyar srác. és Barbara a győri földhivatalban dolgozott ügyvédként.
de az most már tényleg gáz, hogy csajok csak az álmaimban. na majd ma. ráadásul Vercorss Sylva-ját olvasom.
"hát elégítsd ki ösztöneid, öntudatlanul teljesítve azok parancsait!"

didaktikus! ez az! múlt csütörtök óta kerestem ezt a kifejezést és most bevillant. ma vettem két smack (my bitch up) levest darabját ötvenkilencért. kipróbálom milyen feljavítva tojással.

július huszonkettő csütörtök

meghívtak egy kertipartiba Vénekre a Duna-partra. Laki Land Roverjével mentünk, mert csak én voltam biciklivel a Laki meg már ivott, így én vezettem. a töltésen megsüllyedtünk, de jött Nagybakó a kibebaszott nagy Cayanne-vel -nem tudom hogyan kell írni, de hadd ne kelljen most utánanéznem- és kivontatott, de így is csúszkáltunka töltés oldalán és anyáztunk nagyon, de a lényeg, hogy odaértünk, már javában folyt a mulatság, a sütögetés, a sör, a bor, a pálinka. vagy húsz-huszonöten lehettünk. Dávid Zsé, az excsaja, Rick, Acca, Bali meg pár arc az Amnesiából, Bakóék, a Laki, Nagypeti meg Évi (de nem a voltom) a déjából. hosszú idő után végre el tudtam engedni és jól éreztem magam és akkor megjelent a buliban E. mint nő most is tökéletes volt de a hangulata a padlón. "ne, ne, ne kérdezzetek semmit jó!" kimondatlanul is tudtam, hogy párkapcsolati krízis. én sem beszéltettem, de innentől kezdve csak vele foglalkoztam. lehet, hogy aljasság részemről, de kihasználtam ezt a kritikus helyzetet. nem esett nehezemre, hisz mindig is vonzódtam hozzá, csak soha nem közeledtem. ahhoz egyrészt gyáva voltam és volt egy -mint később kiderült- téves képem róla a pasieszményét és elvárásait illetően, de idővel ismeretségünk barátsággá szövődött, társalgásaink élményszámba mentek. szóval letörtségének és az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően libidónk áradása az erkölcsi gátakat is áttörte ... és akkor felébredtem, mert ez is csak egy álom volt.

július huszonegy szerda

Drága Gyermekem blogját olvastam nagyonsemmi.blog.hu . feltette az egyik versem kommentelve, hogy kiadatlan kötetből való melynek címe: gondolatzuhanyvonat a pederaszta akrobata álommásolat ürülékének titkos dokumentuma és ami talán csak neki van meg a világon. imádom! és örülök, hogy tudtam olyat alkotni, ami neki is tetszik.
és én barom nem felhívtam fél tizenkettőkor, holott olvastam, hogy nem is volt annyira veszélyes az éjszakai műszak, és felébresztettem. figyelmetlen vagyok. Kristóftól kaptam egy biciklisnadrágot.

lautréamont
                (s. dali parafrázis)
a zivataros angyal
álmos
és olthatatlan
szerelme lángol
benzinnel szított
maszkuláris
és szigonyálom
áfonyaszirom
és mosolytábor
kellemesen
kellemetlen
édes hamvas szemérmedben
mártózik a tízujjú ecset
festi az albatroszmagányt
kollaboráns kolorádóbogár
nappal és háttal
egy teljesen meztelen pápa
égő gumióvszerbe zárva
míg szép és tiszta leszek
borotva
és nyílik a szemem
égő zsiráffal mellemen
szétfolyt időben végtelen
biciklista üvöltése
az ablakban
egy duplaámor
rózsaszinű inkubátor
pöttyös felhők
festett ékszer
cigaretta
szenvedéllyel
ez már egyszer volt
még négyszer
hová tünt
és hová képzel
az öszvér
és a zongora
ez is csak egy
hangulat

2010. július 21., szerda

július húsz kedd

indulás: 8:23 széchenyi tér ivókút
30km
érkezés: 9:46 Lipót termálfürdő
kávé a Benti kocsmában
indulás vissza: 10:12 Lipót Templom tér
26,78km
érkezés: 11:23 széchenyi tér ivókút
azt hiszem magamhoz képest elégedett vagyok.

július tizenkilenc hétfő

este a déjá előtt a lépcsőn olvasok
(p. howard:csontbrigád)
jobbról a túlsó oldalon
Péter az órásmester
üdvözöljük egymást
jobbra el
tekintetemmel követem
a kereszteződésben
Ramóna halad át a zebrán.
utánakiáltás kedves szóváltás.
jött két lány.
az egyikük Berger Dalma alterego.
zárás után go Csillag
a téren annyira sasoltam a munkásokat
hogy a pedállal telibetrafáltam
a frissentelepített alumínium oszlopot.
fel nem buktam de a csattanásra az egész tér
dermedten figyelt.
égés.
viszont stramm a bicaj
baja semmi.

július tizennyolc vasárnap

indulás nyolckor a benzinkútról.
tízkor bakonybélről a bakony hoteltől.
béke nyugalom szívlélek egyszerű kedves emberek
harminc kilóméter.
bakonybél-borzavár-kisszépalmapuszta-porva-bakonybél
soha nem járt környék.
rabulejtően szép.
egy óra ötvenkét perc alatt teljesítés.
célban langalló mártogatós és bodzaszörp.
elzsibbadt a tököm.
de szószerint.
éjszaka Laurával
(talán ennek köszönhetően)
volt szexuális álmom.

július tizenhét szombat

este kihagytam a csillagor. rápihenek a holnapi túrára.

július tizenhat péntek

írás a falon:
a széchenyi téren
zubolyon vagyok
gyertek
vagy utána nyitok!
és qurvajó koncert volt.
asszem zubolyfan vagyok.
holnap meg jöhet a déjába egy kis gogol bordello meg a számomra még megjegyezhetetlen nevű franciák

meg egy kis balkan beat box.
ja! a ráadás ráadásaként belecsaptak az oroszlán alszik ma éjjel című evergreenbe, amit olyan elementáris erővel játszottak még őket is elragadta a hevület olyannyira, hogy csak nagyanagy nehezen tudták abbahagyni, én meg a telefonommal elkezdtem videózni, de másfél perc múlva leállítottam, mert képetelen voltam nem mozogni.

július tizenöt csütörtök

reggeli: lángos a széchenyi téren. csobbanás a holtágon. ebéd egykor a kuckóban utána kávé a csillagban.
mi ez ha nem a totális elpolgáriasodás?!
este bejött Andrishaverom, aki tökjófej ha józan meg művelt meg olvasott, de ha egy kicsit is iszik (mint most is) felveszi azt a kioktató cinikus lekicsinylő stílust és onnantól kezdve kínos. ... és akkor egy sörre beugrott Szasza (a legkedvesebb lány a Győri Belettból), aki gyanútlanul elfogadta Andris invitálását az asztalunkhoz. én tudtam, hogy gáz lesz (lett) és már ekkor feszengtem és történt, hogy Andris megkérdezte Tőle: Te mit szeretsz? 
-hát a zenét, meg utazni.
-utazni? és hova?
-hát mindenfelé.
-hát ez elég sivár lelkivilágra vall.
basszus! ez finoman fogalmazva is bunkóság három perces "ismeretség" után akár egy idegenről is kijelenteni ilyet szemtől szembe, nemhogy a haverom ismerőséről pláne lányról. tiszteletlenség. helyette is szégyelltem magam. még jó, hogy Szasza véleménye nem változik rólam, de csak lojalitásának köszönhetően, mert az embert igenis minősítik a barátai. úgyhogy most tényleg szükségem volt a napzáró tequilára a Csillagban.  

július tizennégy szerda

már negyed tízkor kijöttem a holtágra. grillezem magam class fm-et hallgatok ráadásul kivánságműsort, mert az olyan strandos, meg felidézi a boldog kilencvenes éveket, mikor Dáviddal az uszodába jártunk.
a vasárnapi bringázásra -rájöttem- semmit nem kell vennem. van tracking hátizsákom, gyorsan száradó sandstone nadrágom meg merell szandálom, úgyhogy jöhetnek a gázlók, átfolyások nincs vizes zokni para.
a kuckóban ettem egy isteni zóna menüt: házi csontlevest cérnametélttel meg rántott hekket friss salátamixszel neonzöld műanyag kanálvillakésgéppel. :)

2010. július 20., kedd

július tizenhárom kedd

hosszú idő után végra egy álom, és ami egyszer már volt. helysín a színházzal szembeni épület az egyetem aulájával. ott van Alföldi Robi, húsz-harminc fiatal, Linda, Mesi. a történet: Robi meghívott egy darabjába, ha van kedvem. erre egy srác el kezdett arcoskodni, durván nyomulni egy lányra -akit én is hajtottam-, meg az Alföldit fikázni. ez részemről a tettlegességig fajult, na nem az első vérig, mert a Robi leállított, ugyanis az egész már a dráma része volt, sőt maga volt a dráma, egy szituációs pszichodráma, amibe egyedül én nem voltam beavatva. az előadás után Linda invitált ragyogó szemekkel plátói kozmikus öleléssel. miután számomra is lehullott a lepel, egyetlen mondat recitálódott: "+ez nem én vagyok!"
hogy állt össze ez az álom? az Alföldi bejegyzését olvastam Bendegúz (pálos)testvér vendégkönyvében, a fiatalokat a csillagból ismertem, Lindát mindig is ... de a szexig sosem merészkedve, a recitált mondatot pedig a mr nobody-ból emeltem be.
visszatérve a vasárnaphoz -ez már nem az álom- magamhoz vettem fényképeket, de milyeneket! négyet nyolcvanötből mikor katona voltam; egyet nyolcvanhétből, ami a nászutunkon készült sopronban s vagyok rajta egy pozőr művész talpig fehérben napszemüvegben; nyolcvannyolcból ahol Dávidot tartom a kezemben; egyet kilencvenhatból és Dáviddal vagyok és Boldog (ezt a képet mindig imádtam, még Bogi készítette Emőke konyhájában); egy kétezer november tizenkettedikei hajnalit, ahol lecsúszott lelkész voltam -gondolom megkésett halloween party- az Amnesiában, amikor beleszerettem Barbarába; egy kétezeregy február huszonnegyedikeit, ami Bécsben készült a Hundertwasser háznál rajta Dávidal és Barbarával -a születésnapomra kaptam ezt a kirándulást Barbarától-; kétezerkettőből egy portré Ramónáról -mellesleg pont ma reggel láttam, szembejött kocsival de nem vett észre- rajta:" Azért, hogy ne felejts el, én sem teszem ..."; meg egy fotó Vixivel a 96,4-ben. meg hoztam két képeslapot is. az egyik garfieldos és Drága Gyermekem névnapi jókívánsága: "Hosszú és Szeretettel teli életet kívánok Neked!". a másikat kétezeregyben írta a balatonvilágosi táborból: "Sziasztok! Nagyon jól érzem magam itt a táborban. A barátaim/nőim tökjófejek. Az idő király. Nincs semmi bajom. puszil Titeket: Dávid  ui: Etsed meg a macskákat!" (imádom, hogy ennyire figyelmes, hogy nem csak nekem írt, hanem nekünk, mert akkor szinte együtt éltünk Barbarával, és hogy a macskákat is megemlítette, az István macskáit, akiknek én voltam a gonosz mostohájuk, mert nagyon nem szerettem őket, de úgy általában a macskákat.

július tizenkettő hétfő

Bendegúz testvér mesélt, illusztrálva felbecsülhetetlen értékű vendégkönyvét.
" a labda, melyet feldobtam, míg játszottam a parkban, nem ért földet."
pénteken Zuboly lesz a széchenyi téren.

július tizenegy vasárnap

ma meg sem mozdultam. filmeket néztem, meg fényképekkel utaztam a boldog múltba.

július tíz szombat

mintha nem is lett volna. lecsót kívánok. ha nem leszek rosszul (az éhségtől) kitekerek a nonstopba hozzávalót venni.

július hét szerda

már megint a mr nobody-t nézem.
amíg meg nem születünk, mindent tudunk.tudjuk mi fog velünk történni. amikor megszületünk, a felejtés angyala megérinti az ajkadat. miért a múltra emlékszünk, miért nem a jövőre? amíg nem választottál, még minden lehetséges.

július öt hétfő

nyári időszámítás azaz hétköznap csak délután négykor nyitok, de ma még nem igazán tudtam mit kezdeni a felszabadult idővel. najó! a lehetőségeimhez mérten nyaraltam: kitekertem csobbanni az újfalusi tóra. ha az idő marad ilyen ezt mindennap megejtem.
 ... de most kellemes a déjában, nincs ájult meleg és beck kétezernyolcas lemeze is szellősen lebeg.

június huszonhét vasárnap

Jo elutazott.

mint a cethal gyomrában
csodára váró vágyak
bíbor bársony mámorában
a képzelet valósága
a holddal együtt egy ágyban
vagy a konyhában
fény(sebesen)
szárnyaló zuhanásban
összeérnek a szárnyak.

soon be over!
go straight on!
be yourself!
excitable
but not soul
poor mortal soul
do something
don't go out by night!
ha lassabban veszed a levegőt
lassabban folyik az idő

június huszonkettő kedd

ma négy éves a déjá. Jo-val koccintottunk. búcsúvacsorán volt. vasárnap elutazik. freiburgba. mesélt a családjáról. a nagymamájáról, hogy imádta. a nagyapjáról, aki SA katonaként ott volt sztálingrádnál, túlélte és gyalog ment vissza strasbourgba, ahol a háború végéig a padló alatti rejtekhelyen húzta meg magát, míg fölötte az asztalnál a nácik früstüköltek ( a becstelen brigantik ril sztorija, ... részben). mesélt egy francia tradícióról, hogy a franciák a barátnőjükkel randiznak egy temetőben; hogy soha nem akar franciaországban élni vagy legalábbis városban (párizs, lyon, marseille) nem, esetleg vidéken, mert a városban gettók, a gettókban bandák, mindennapos az erőszak, nem az amélie a francia valóság, hanem sokkal inkább a "gyűlölet".
a Fiam feltette a myspace-re négy új szerzeményét. http://www.myspace.com/peterdavidraketa/ "ha meghallgattad hívj fel!"-írta. fontos neki a véleményem. nekem megidézte a nyolcvanas éveket, az akkori magyar földalatti zenéket, meg a velvet undergroundot, ian curtist, nick cave-et az énekével, de ezekre "csak" ráérzett, mert soha nem hallgatta őket. magamat ismétlem, de: büszke vagyok rá, és arra amit, és ahogy csinál.

június tizennyolc péntek

egy pszeudo konformista idealista
szerepébe bújhatsz
de nem mint egy epigon!
igyál egy calvadost
enciánkék és black mirror
paralel paradoxonok
legendába csomagolt
csillámló ostorok
pásztázzák a teret
semmibe tünnek a szonárjelek
nadrágmadár hasítja az eget
zsebében
hajdanvolt macskakövek

no more stories
ha úgy akarsz megszervezni valamit,
hogy beszélsz róla, az csapda!
ma chére
glorieaus
ki a csendbe
várostól messze
az asztalomon
egy tavalyi fotó
hogy tudjam milyen
mikor boldog vagyok
go away
i don't believe
bullshit
faith
nervous walking
nem akarok semmi komolyat
csak megkívántalak.