ma négy éves a déjá. Jo-val koccintottunk. búcsúvacsorán volt. vasárnap elutazik. freiburgba. mesélt a családjáról. a nagymamájáról, hogy imádta. a nagyapjáról, aki SA katonaként ott volt sztálingrádnál, túlélte és gyalog ment vissza strasbourgba, ahol a háború végéig a padló alatti rejtekhelyen húzta meg magát, míg fölötte az asztalnál a nácik früstüköltek ( a becstelen brigantik ril sztorija, ... részben). mesélt egy francia tradícióról, hogy a franciák a barátnőjükkel randiznak egy temetőben; hogy soha nem akar franciaországban élni vagy legalábbis városban (párizs, lyon, marseille) nem, esetleg vidéken, mert a városban gettók, a gettókban bandák, mindennapos az erőszak, nem az amélie a francia valóság, hanem sokkal inkább a "gyűlölet".
a Fiam feltette a myspace-re négy új szerzeményét. http://www.myspace.com/peterdavidraketa/ "ha meghallgattad hívj fel!"-írta. fontos neki a véleményem. nekem megidézte a nyolcvanas éveket, az akkori magyar földalatti zenéket, meg a velvet undergroundot, ian curtist, nick cave-et az énekével, de ezekre "csak" ráérzett, mert soha nem hallgatta őket. magamat ismétlem, de: büszke vagyok rá, és arra amit, és ahogy csinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése