2010. március 27., szombat

"talán budoár

vagy kikötői pincelokál
mindig vörös félhomály
buja bohém intimitás
elegánsan romlott
egyszerűen más talán"
hirdeti a tábla. látom azembereket, hogy megállnak, olvassák ... majd továbbmennek. mégcsak kilencven oldalt olvastam a baktérítőből, de már értem, hogy henry rollinsnak miért is henry miller a nagy kedvence. hihetetlen ritmusú és dinamikájúa történetmesélése -,mint egy habosan hömpölygő szilaj folyam-, és nem tördelték szét fejezetekre. valami kis csira nem lelopta a hátsó villogómat?! fck! viszont Tavasz! tombolnak a hormonok. Kristófékkal bedobtam öt monyót és -ahogy Fiam mondaná- kicsit beba. és jött halkszavú szirénem és ismét jól éreztem magam. péntekre kell egy kis primal scream meg korai öröm a kávézó falára meg kiragasztok egy régi európa kiadó plakátot - médiahecc. több mint egy hónapja nem láttam a Fiam de holnap jön.ha nincs henry rollins, ha a Fiamtól nem kapom meg a könyvét, ha nem vásárolna minden útba ejtett antikváriumban henry miller könyveket, akkor valószínü, hogy soha nem olvastam volna a baktérítőt és miért? mert megláttam a borítóját ... borzalom de tényleg mint egy ultragáz tinicsajoknak szóló szirupos nagyon szerelmes nagyon romantikus -áááá!tűzrevele!- regény. szóval ezért. hát igen nekem fontos a csomagolás de lám ... az esztétikát legyőzte a kiváncsiság. meghozták a vacsoránkat. Dávidnak milánói sertésborda meg túrógombócok -remélem most jobb lesz mint a múltkor- nekem bécsiszelet rizzsel már csak Dávid hiányzik de szerintem perceken belül ... és itt is van. na ez tökjó lett volna realtimeban de a leírtakhoz képest tizenhárom perc csúszás de ez szerintem belefér  elvégre nem vagy látnok csak apa. jó volt beszélni az eghónapjanemlátottal. nagyon csibész a kockás micisapkában wayfire-rel sötétkék melegítőfelsőben máshogykockás répanadrágban fekete converseben.és mesélte: egy óra tíz volt de még bedugta a gitárt hogy pengethessen egyet holott fél kettőkor indult a busza. minden perc számít. a kilencvenhatos korai örömöt meg magamban hallgatom

2010. március 22., hétfő

here is tavasz!

zenében meg kicsit ráerősítettem a hazaira: európa kiadó,sex-e-pil,csík zenekar,magashegyi underground,quimby.  meg behoztam a figyelmembe ajánlott ali bishop phunkrootját, ami egy buliban tutira bejönne, de túlságosan száraz vagyok, így elég idegen. innentől ez már péntek. oké. lement a délelőtt, a délután. semmi extra. najó ... mondjuk úgy ... "sokan" voltak. viszonylag. most mennyi van? talán este nyolc. két csaj (az egyik tegnap Mesivel volt itt és idegesített a puszta jelenléte): ajánljak valamit. bocs, de nem ismerlek ezért nem is tudok neked ajánlani. de tegnap is voltam itt! tudom, de az kevés. de jövök még! bocs de nem elég. próbálj meg te választani (pedig szívesebben mondtam vona, hogy: ne görcsölj lécci nem jössz be).jó akkor két monyót és két borsodit! hogy ízlett a monyó? hááát... na látod, ezért nem ajánlok , mert akkor most engem hibáztathatnál, így viszont csakis a saját döntésedet bírálhatod. jaaaaaa! még hogy nem történt semmi extra? egy faszi kikönyörgött egy liter bort, amiért egy karórával fizetett. nagyon durva. és visszajött. most már hitelre akart még egy litert. kirúgtam. büszke rám a Fiam a tegnap feltett fotóm apropóján. sokan idealizálják a kapcsolatunkat. én egyszerűen boldog vagyok. mit találtam!!!:

papírsárkány álmaidat
el
soha ne engedd
eregesd
gyönyörködj benne
nélküled
porba hullik
s veszted
örömödet

az este egész kellemesen alakult. voltak vendégek, jófejek, két társaságból csináltam egyet, hogy többen elférjenek. tequiláztam. egy kicsit menyomott. egy körül átporoszkáltam a rómerbe a zöld zenélt olyan igazi bulizenét, új arcokat akartam felfedezni és nem annyira a régiekkel ütközni. szóval ismerős hegyek, kézfogások tengere, fárasztott az állandó helósziaszevaszhogyvagykirályabulipacsi, de azért jól éreztem magam. négykor feküdtem le nyolc harminchétkor keltem, mert kiittak a sörből (ez nem baj) és rendelnem kellett. áttettem húsvétra a túratervem.míg a szállítóra vártam a kávézóban kitártam az ajtót, felkötöttem az ajtókárpitot, üres rekeszeket tettem a bejárathoz, hogy egyértelmű legyen: zárva vagyok!. eldőltem a helyemen és bach cselló-szvítjeire szunnyadtam.tizenegykor jött az áru. felfedeztem magamnak a könyvbarlangot, egy pince antikváriumot. szeretek a könyvek között. és kincsekre leltem potom pénzért: tolsztoj  kreutzer szónátája: 'hatvannégyes kiadás, olvasatlan; sei shintől  a szamuráj hitvallás; castanedától a don juan tanításai: első kiadás; henry miller baktérítője és végh antal  könyörtelenülje. aztán húztam haza még egy kicsit aludni. visszafelé összeszedtem egy defektet. fck! hétfőn ezzel kezdhetek. fck! de most kényeztetem a fülemet, korbácsolom a lelkemet egy kis bonoboval, stoogesszel, bikini killel, david byrne és fatboy slimmel,
black heart processionnel. 
ma nem rohantak meg a vendégek pedig enyhe az idő kellemes szombat este van. miért is nincsenek? a kérdés nem is annyira szónoki, viszont megválaszolatlan. nem szeretek gyalogolni úgy érzem rabolja az időmet. de most van ez a defekt. vasárnap -idén először- kimentem gyirmótra. tömegközlekedtem. ebédeltem egy jót, aztán a kávé után bozóttüzet oltottam, mert a szomszéd gallyakat égetett csak bénán, mert lángra kapott a fű meg az ültetett sövény, de lokalizáltuk, utána meg jót röhögtünk. így, hogy nem volt bringám, délután már ki sem mozdultam, pedig a bibliotheque pascal közönségtalálkozóra elmentem volna. helyette hómmúví grantorino, ami jó; felolvasó . talán a felolvasónak és kate winsletnek köszönhetőn egy erotomán ördög bújt belőlem elő és fantáziáltam halkszavú szirénemről. este meg az ütközések a tévében.

2010. március 17., szerda

vasárnap is kinyitottam

három órára, öttől nyolcig. csak úgy, passzióból. Gondoltam utána elmegyek Mistery Gang-re. nem mentem.
március tizenötödikén ki sem mozdultam, pedig ragyogóan sütött a nap -akárcsak ma-, nagy volt a kísértés, hogy bringára pattanjak, de tudtam, hogy akkor éhesebb leszek és nem elég a kaja, amim van, így az egész napomat a gép előtt és az ágyamban töltöttem. megnéztem a Komfortos mennyországot. zseniális benne a főszereplő kiscsaj, Rachel Weisz pedig szokás szerint gyönyörű.
a Komfortos mennyországon felbuzdulva, gondoltam megnézem a Mennyei teremtményeket. A számomra mérvadó kritika ugyanis az utóbbit klasszisokkal az előbbi fölé sorolta. hááát ... csalódtam. nem tudott lekötni. végig sem néztem.
ma behoztam a kávézóba Vivaldi Tavaszát Nigel Kennedy interpretálásában. végülis ... vagy mi a franc ?! fakadnak a rügyek, az arcomról lekerült a maszk. apropó, egy újabb Keith Monyó Richards-pillanat:
mintha baltával faragták volna az arcomat, pedig csak az élet, a kor, a Monyó mega tequila.
szombatra bitangjó időt jósolnak, úgyhogy fogom magam s megcélzom Baráthegyet, Tényőt, Sokorót, Ravazdot. mivel mással, bringával, amit egy tavaszi fürdetéssel -velem ellentétben- sikerült megfiatalítanom, s ha ló lenne, most biztosan nyerítene

2010. március 14., vasárnap

hát persze hogy nem voltam

a rómerben. elment a kedvem, de hova? én haza.
" ... vannak dolgok az életben, amik fontosabbak számomra. Hallom, ahogy kel a nap; a szél is hozzám beszél. Ismerem a csend és motdulatlanság nyelvét, és tudom, milyen az, amikor hallgat az elme." (Henry Rollins)   háromnegyed tizenegyig aludtam. ettől persze samsonite-os lett a szemem, de éhesebb vagyok -úgy unblock mindenre-, mint amennyire ez zavar. ráuszítok egy szendvicset az éhségre és várom a halkszavú szirénem.
és jött egy rövid időre és kerül egyre közelebb.

pénteken

március idusa.
napsütés, hideg,
de nekem már tavasz
és tom sawyer dugni akar,
úgyhogy zárás után irány a rómerhouse

6:53-kor ébredtem

7:17 helyett. kinézek az ablakon, hólepte fű, fák, bokrok, és még mindig esik. hóhányással kezdem a napom, gondoltam. gyors kávé, cigaretta, öltözés, téli üzemmód a bringán -lejjebb állítottam a nyerget, hogy méllyebben legyen a súlypontom és a lábam is leérjen-, kilépek a házból, az úton, a járdán sehol a hó. amint leér, elolvad az assphalton. lapáttolásnak annyi, viszont van egy csomó időm. ráizgultam a gyümölcsökre. banán, narancs, mandarin, kiwi. kell a vitamin.
már megint előbújt belőlem Dzsepettó:
-szia! mit kérsz? -kérdezem az éppen érkezettet, a vendéget.
-hosszú kávét, meggy márkát -mondja a vendég.
-kérek! -mondom én.
-kérek! -mondja utánam tanulékonyan a vendég.
(ennyire kibaszottul nehéz ezt a nyamvadt szót a mondat elejére, vagy végére odabiggyeszteni?!)
na ez hozta ki belőlem az öreg fafaragót. innentől minden szavába bele tudtam volna állni, de megelégedtem egyetlen beszólással: irigyellek, hogy az a legnagyobb gondod, hogy hóvirágot tilos szedni, viszont hóvirágmagot lehet kapni. na most meg egy hülye picsa nyomja nagyarccal affektálva a műmájer szlengdumát, de mára elég volt az alázásból.

végeztem a Rollins-könyvvel

, hogy most újra elkezdhessem. Sok a közös kettőnkben ( a testünk hihi) . Majd egyszer talán ezt is kifejtem. basszus! negyvenhatévesen sikerült összeszednem az első herpeszem.csodás!
" A magánylét. Ez az én szavam. Annyit tesz, mint élni, és magaddal létezni. A magánylét néha fájdalmas, mert valódi. Fáj, megsebez, megerősít. Sok időt töltök magánylétben. A legtöbb ember üres rítusokkal és válogatott baromságokkal foglalja el magát - ők félnek a magányléttől." (Henry Rollins)

múltidő(!)ző folytatódik

A Frász Társulás feloszlott, de itt volt a Citrom (Deák Döki Tamás-szöveg, Popper Peti-szintetizátor, Boros Csaba-basszus, Dóka-szóló, Boros Pöpi-dob). New wavet játszottak a KFT modorában, fanyar humorral és iróniával. A koncerteket mindig feldobták egyfajta színházi dramaturgiával, koncepcióval. Itt mint élő "díszlet" ténykedtem. Voltam piromán gyújtogató leolajozott testtel -,mint egy bodybuilder- Dave Vaniannek maszkolva, elektromos fáklyával fényköröket festve, meg olimpikon atléta klottnadrágban és fehér trikóban kezemben olimpiai lángként tartott wc-pumpával hátrafelé rohangáltam a színpadon, meg a Dökivel egy késeléses verekedést imitáltunk (lassítva), a Stroszival neoncsövekkel fénykardoztunk. Tombolt bennem az extravagancia: citromsárga (naná!) xtrabő nadrágban, piros tornaciővel, fekete kamionos trikóban és frakkban (,minek az egyik farkát kézzel férceltem fel) közlekedtem egy leharcolt olajzöld kempingbiciklivel. Jó buli volt, mikor vonattal mentünk a Lágymányosi Művházba a KFT meghívására. Nemcsak mi léptünk fel előttük. Játszott még egy Gombóc nevű csaj és zenekara is -ő szerepelt a Szerelem első vérig című (a magyar Házibuli) filmben és Hazel O'Connor stílusában énekelt. Meghatározó élmény volt: koncert után a Laár Andrással együtt mentünk a Gay Tomi (Fórum, GM49) lakására (Havanna lakótelep), ott dumáltunk hajnalig.
Az A-klubban volt havi rendszerességgel Citrom klub, alkalmanként 100-120 emberrel. Aztán itt is közbeszólt a katonaság. A Poppert, a nagy Borost mag a Dókát behívták, de hogy ne keletkezzen vákuum, Döki életre hívta az Ananászt, mintegyfajta citrompótlót. A Popper Peti kazettára(!) feljátszotta a billentyűs témákat, Pöpi élőben erre rádobolt, A Dökivel közösen meg (éneklésnek meredek lenne nevezni) elbeszélősen nyomtuk a szövegeit. Imádtuk a Neue Deutche Welle-t, a Trio-t, az Ideal-t, a Hubert Kah-t én meg még a DAF-ot is. Az A-klubon kívül az Ananásszal is felléptünk a Révaiban . hmm ... (pályaválasztóként 14 évesen esélyem sem volt a Révaiba járni. Nem volt elég a jó tanulmányi eredmény -nekem ráadásul azt hiszem csak 4,1 volt az átlagom- szükségeltetett néminemű hátszél is a felvételhez, ami nekem nem volt. És tessék. Itt voltam a patinás intézmény falain belül, az akadémikus tudás szentélyében üvöltve hirdetve igémet, mi köszönő viszonyban sem volt -sőt- az itt sulykolt értékekkel.) Aztán a srácok leszereltek, újra indult a Citrom, kiadtak egy kislemezt, majd szétmentek.
De nem álltam le. Összehoztam egy formációt, a Halálraítéltek klubja és zenekara néven (gitár, szaxofon cselló), szplínes belassult sanzonok á la Trabant, de fellépés nélkül, még a próbák alatt feloszlott, pedig teleplakátoltam a belvárost, miszerint: november hetedikén fellép A halálraítéltek klubja és zenekara. Csak ennyi állt a plakáton, meg egy sarló és kalapács. Se évszám, se helyszín. És csak kukákra ragasztottam. A halálraítéltek klubját egy Sartre regényből kölcsönöztem, de mivel a többiek nem akartak ilyen néven fellépni én viszont ragaszkodtam hozzá, ezért született ez a kompromisszumos megoldás.
Másról sem szóltak ezek az évek, mint a szokványos, a közönséges, az átlagos, a szürke hétköznapok elleni lázadásról. Egy individuum voltam, magamnak legalábbis.
Ezzel véget is ért zenei pályafutásom, élvező fogyasztóvá redukálódtam. Megismertem a feleségem és most már tudom, hogy honnan van Dávidnak a zenei irányultsága és az attitűdje: már nemcsak kósza gondolat volt, hanem hat-, hét-, vagy nyolchónapos magzat, mikor kimentünk Szentivánra a Búsúló juhászba Auróra koncertre.Már ott ráérezhetett a torzított gitárra, a dob lüktetésére, a rockandroll ízére

2010. március 11., csütörtök

sehol a beígért

tíz centis hó, de nem bánom. Jöjjenek a rügyek, meg a bimbózó szüzek -nem szószerint- élményt keresek vagy inkább várom, hogy az élmény megtaláljon és kirobbantson a paszív magányból, de etűdökre gondolok, nem  Ulyssesnyi dagályra ... elakadtam ... kizökkentett egy vendég, hogy miezazene? nem tudom -pedig tudtam: Rupa and april fishes- éshahozokcédét ...? bocs, de magamra nincs időm, úgyhogy ez a szolgáltatás kikerült a tevékenységi körömből. Nirvana Elvisbe oltva igazi klubhangulat ... volna.

2010. március 8., hétfő

nő- névnap előestéjén

verbális petting egy halkszavú szirénnel slow water attitűddel. Ma meg bejött egy kiscsaj a kávézóba, már nem először, most épp a pasijával. Ártatlan, mégis csábító, lesütött pillantás, egyszerűség, tisztaság, kicsi mell és popsi, felébresztette a már-már kómában szunnyadó kundalini-kígyót. A külső jegyek alapján, ő az a hűséges típus, így marad az illúzió.
 

2010. március 5., péntek

szóval ...

az Auróra cirkáló után jött a Frász Társulás (Rujsz Andris-basszus, Enyingi Tamás-dob, Duncos-gitár, meg én). Mikor én beszálltam, ők már túl voltak néhány koncerten, A zene a The Jam, Trio, Police-szentháromság inspirálta reggae alapú zene volt. A szövegek: szerelem a fegyverekkel; hiány; vízszintes szerelem, ez volt a kedvencem " .../nem elég, hogy lehánytál / még az ágyamba is bemásztá l/... / reggel mondtam/tünj el bébi / ágyam most már jó meleg / nem akarlak újra kérni / egyszer elég volt veled /....". Velük is kétszer léptem fel. Először az Ifiházban. Keddenként voltak Hullámtörők címmel koncertek. A Citrom előzenekara voltunk, nekik már volt egy masszív közönségük. Kurva jó volt, csak a Duncos (a győri Szűcs Antal Gábor) Van Halen fun volt, én meg megőrültem a gitárszólóitól. Aztán meg a Révai gimnáziumban játszottunk diáknapon - Loliták hada :) - ,itt Tamás helyett a Boros Pöpi dobolt a Citromból. Majd meghívtak egy országos turnéra a Prognózis előzenekaraként, de Andrist berántották katonának, így le kellett mondanunk a turnét és a banda is szétesett. Ebből ennyi lett.

2010. március 3., szerda

onnan folytatom, hogy

Auróra. Pontosabban, akkor még Auróra Cirkáló. Gondolták kipróbálnak énekesként. Na nekem ez volt a nonplusultra. Vasárnaponként próbáltunk -, mert mindenki dolgozott- egy igazi tornácos parasztház egyetlen szobájában. Polyák a dobokkal a rekamié előtt, Galacs lábát lóbálva basszusozott a porcelán nippekkel teli vitrines szekrényen, Vigi a párkányon ülve gitározott, én meg a mikrofonnal a szoba közepén. Iszonyúan tetszett. Akkor még a Dajer, a Hux meg a Csicskás írta a szövegeket. Amikor én beszálltam, már akkor volt egy 15-20 számos repertoárjuk, ami az én négy szövegemmel ( :Fojtogatók, 2. gyalogezred, Közvetítő, Robotok) bővült. A sajátok mellett játszottuk a God save the Queen-t, az Anarchy in The U.K.-t,a Holidays in the sun-t, a Submission-t, a Pretty Vacant-ot
meg az ETA-tól a Warhead-et. Akkor még -én azóta sem- tudtunk angolul, így a szövegeket hallás alapján fonetikusan leírva tanultuk (áj em á entikreszt, áj em a anarhiszt ... ). AZ eddigi zenei megnyilvánulásaimhoz képest, itt már nem volt lötyögés, kurva komolyan vettük az egészet. Abban az időben ('85 de inkább '86) nem volt olyan punk koncert, ahol ne játszották volna a Börtön ablakában-t a Cpg tiszteletére (börtönben voltak közösség elleni izgatás vádjával) úgy, hogy a "szeretlek én" helyére a "Cépégé" került, amit velünk együtt üvöltött a tömeg. Vigiékkel a próbákon lazításképpen szoktuk nyomni az "ajjaj fekete vonat" kezdetű evörgrínt kicsit megvadítva, ami alatt olyan sakálvokál volt, hogy könnyezve röhögtünk, de koncerten soha nem játszottuk, mert a többiek úgy gondolták, hogy ez vérciki. Az első koncertem (velük) az Ifiházban volt az ősBikini (még Nagy Feróval, Hova lett ... turné) előtt. Rogyásig a hely és vevők voltak ránk. Én meg be voltam gyulladva. Figyelnem kellett a zenére, a szövegre, na meg ekkora tömeg ... le is blokkolt az agyam, valamelyik számnak csak az első versszaka maradt meg a többi felejtődött, így aztán ezt a négy sort recitáltam végestelen-végig. Ettől függetlenül jó buuli volt. A hangom tropára ment és két napra rá meg a VHK előtt kellett játszanunk a Vasutasban, úgyhogy a mikrofonomat a csillagokig kellett tolni, hogy lehessen belőlem valamit hallani, de ütős koncert volt ez is több pesti arccal -a VHK miatt jöttek-, mint győrivel. Utánam Kriszta jött az énekesi posztra, én meg átmentem a Frász Társulásba.
de mára ennyi.