7:17 helyett. kinézek az ablakon, hólepte fű, fák, bokrok, és még mindig esik. hóhányással kezdem a napom, gondoltam. gyors kávé, cigaretta, öltözés, téli üzemmód a bringán -lejjebb állítottam a nyerget, hogy méllyebben legyen a súlypontom és a lábam is leérjen-, kilépek a házból, az úton, a járdán sehol a hó. amint leér, elolvad az assphalton. lapáttolásnak annyi, viszont van egy csomó időm. ráizgultam a gyümölcsökre. banán, narancs, mandarin, kiwi. kell a vitamin.
már megint előbújt belőlem Dzsepettó:
-szia! mit kérsz? -kérdezem az éppen érkezettet, a vendéget.
-hosszú kávét, meggy márkát -mondja a vendég.
-kérek! -mondom én.
-kérek! -mondja utánam tanulékonyan a vendég.
(ennyire kibaszottul nehéz ezt a nyamvadt szót a mondat elejére, vagy végére odabiggyeszteni?!)
na ez hozta ki belőlem az öreg fafaragót. innentől minden szavába bele tudtam volna állni, de megelégedtem egyetlen beszólással: irigyellek, hogy az a legnagyobb gondod, hogy hóvirágot tilos szedni, viszont hóvirágmagot lehet kapni. na most meg egy hülye picsa nyomja nagyarccal affektálva a műmájer szlengdumát, de mára elég volt az alázásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése