hosszú idő után végra egy álom, és ami egyszer már volt. helysín a színházzal szembeni épület az egyetem aulájával. ott van Alföldi Robi, húsz-harminc fiatal, Linda, Mesi. a történet: Robi meghívott egy darabjába, ha van kedvem. erre egy srác el kezdett arcoskodni, durván nyomulni egy lányra -akit én is hajtottam-, meg az Alföldit fikázni. ez részemről a tettlegességig fajult, na nem az első vérig, mert a Robi leállított, ugyanis az egész már a dráma része volt, sőt maga volt a dráma, egy szituációs pszichodráma, amibe egyedül én nem voltam beavatva. az előadás után Linda invitált ragyogó szemekkel plátói kozmikus öleléssel. miután számomra is lehullott a lepel, egyetlen mondat recitálódott: "+ez nem én vagyok!"
hogy állt össze ez az álom? az Alföldi bejegyzését olvastam Bendegúz (pálos)testvér vendégkönyvében, a fiatalokat a csillagból ismertem, Lindát mindig is ... de a szexig sosem merészkedve, a recitált mondatot pedig a mr nobody-ból emeltem be.
visszatérve a vasárnaphoz -ez már nem az álom- magamhoz vettem fényképeket, de milyeneket! négyet nyolcvanötből mikor katona voltam; egyet nyolcvanhétből, ami a nászutunkon készült sopronban s vagyok rajta egy pozőr művész talpig fehérben napszemüvegben; nyolcvannyolcból ahol Dávidot tartom a kezemben; egyet kilencvenhatból és Dáviddal vagyok és Boldog (ezt a képet mindig imádtam, még Bogi készítette Emőke konyhájában); egy kétezer november tizenkettedikei hajnalit, ahol lecsúszott lelkész voltam -gondolom megkésett halloween party- az Amnesiában, amikor beleszerettem Barbarába; egy kétezeregy február huszonnegyedikeit, ami Bécsben készült a Hundertwasser háznál rajta Dávidal és Barbarával -a születésnapomra kaptam ezt a kirándulást Barbarától-; kétezerkettőből egy portré Ramónáról -mellesleg pont ma reggel láttam, szembejött kocsival de nem vett észre- rajta:" Azért, hogy ne felejts el, én sem teszem ..."; meg egy fotó Vixivel a 96,4-ben. meg hoztam két képeslapot is. az egyik garfieldos és Drága Gyermekem névnapi jókívánsága: "Hosszú és Szeretettel teli életet kívánok Neked!". a másikat kétezeregyben írta a balatonvilágosi táborból: "Sziasztok! Nagyon jól érzem magam itt a táborban. A barátaim/nőim tökjófejek. Az idő király. Nincs semmi bajom. puszil Titeket: Dávid ui: Etsed meg a macskákat!" (imádom, hogy ennyire figyelmes, hogy nem csak nekem írt, hanem nekünk, mert akkor szinte együtt éltünk Barbarával, és hogy a macskákat is megemlítette, az István macskáit, akiknek én voltam a gonosz mostohájuk, mert nagyon nem szerettem őket, de úgy általában a macskákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése