kicsit elhanyagoltam

a zenei ajánlókat -,magam számára, emlékeztetőket-, hát most, íme:

hát egyenlőre ennyi ...

2011. január huszonkettő szombat

spontán kalandra várok ... vágyom. egy kicsit erősre sikerült a mai Hemingwayem. ez az egy is megütött. aztán jött Péter. koccintottunk a születésnapjára. már ő is a negyvenesek klubjának tagja. én meg azt hiszem egy kicsit bebasztam. pálinka és még egy Hemingway ... juhéjjj! ... nem is tudom hogyan jött elő a szó egy globális kataklizmáról, de abban megegyeztünk, hogy egyikünk sem maga miatt aggódik, hanem a gyermeke jövője miatt. az én életem izgalmas szakasza már amúgy is lezárult.

Péter: "hát azért én ezt nem hiszem! tartogat neked még izgalmakat, ahogy ismerlek!"

fél tizenegy. Péteren kívül volt két sovány asztalom. egyedül vagyok. ez lelomboz. szánalmas látvány lehet egy betévedő vendégnek, hogy üres a hely, a pultos meg fekve olvas, de ez van.