február másodika ugyanígy keddre esett. éjszakás voltam hazaértem lefeküdtem. fél nyolckor elfolyt édesanyád magzatvize és tíz percenként jöttek a fájások. felkapcsoltuk a villanyokat ebből tudta mami hogy menni kell. ez volt a megbeszélt jel mert ő a lépcsőházakat takarította. egy régi mentővel vittek a szülészetre. a fájások már öt percenként jelentkeztek édesanyád a folyosón beszélgetett velem a nővér küldte be a vajúdószobába én meg lerohantam a kórház elé az erre az alkalomra tartogatott piros marlborot elszívni és tizenegy óra húszkor három kiló nyolcvanöttel és ötven centivel megszülettél. a nővér már pólyában hozott kezembe akartalak venni de még nem lehetett csak nézhettelek életem legszebb napja. köszönöm neked és édesanyádnak
1 megjegyzés:
dávid, isten éltessen!
/ a szemüveged még le van ragasztva? tudod, rég láttalak. :))) /
Megjegyzés küldése