hát, tegnap sem

volt roham nálam, nemúgy, mint 1977-ben a közértben,amikor banán érkezett. fél tízkor már azon voltam, hogy elmegyek haza, de vártam Szerelmem üzenetét, hogy még visszajön-e a Déjába, vagy majd otthonunkban találkozunk, amikor bejött a színiigazgató a párjával.

- Hát nincsenek valami sokan nálad! (csak ők voltak) ... de mindig ezt mondjuk, amikor hozzád jövünk. Én egyszerűen nem értem! A Széchenyi téri teraszok bezzeg tele vannak. Te, őrület! Hihetetlen mekkora sznobéria uralkodik ebben a városban!

koccintottunk a kinevezésére, amit Szamóca ellenében nyert meg, akit a kormány és a kulturális tárca nagyon szeretett volna ezen a poszton tudni, de polgármesterünk és a városi vezetés beintett a hatalmi diktátumnak. ... és beszélgettünk! ... hogy Alföldi az elsők között hívta fel és gratulált neki ... a "régi" győri színházi életről, amikor Bódy, filmrendezőként megrendezte a Hamlettet Cserhalmival, és aminek a díszlete leégett ... a régi szinészklubról, ami a Komédiással szemben volt, és hogy egy ilyen mennyire hiányzik, pedig a színházban lenne hely, ott van egy kihasználatlan, nagy garázs, ahol lehetne csinálni egy "földalatti" garázs artcafét, és ennek utána fog járni, hogy hogyan lehetne ezt engedélyeztetni, kivitelezni, finanszírozni és nemcsak azért, hogy nekem segítsen, hanem, mert tényleg kellene egy Hely, ahol előadás után ott lehetne tartani az embereket. beszélgettünk a Víg színházi Equusról, 1980 három-négyből Gálffyval és Darvassal, hogy mi, akkor felzarándokoltunk erre a darabra, amire hónapokkal előtte elfogytak a jegyek, vagy Gálffy Rimbaud-estjére (Egy évad a pokolban). talán pont az Equus kapcsán került szóba, hogy most rendezi Háy János Gézagyerek című drámáját, de még nincs meg hozzá a zene. röviden elmesélte a történetet és, hogy valami letargikus, kicsit balkáni zenét tudna rá/alá elképzelni, nekem meg el kezdett járni az agyam: 

futószalag-monotónia-autizmus-siker/élményvárás ... 

először Kusturica Arizoniai álmodozókja, a zenéje, a második szám: Dreams jutott eszembe. megmutattam,

tetszett. 

nekem tovább kattogott az agyam: futószalag ... Test Department-et kerestem, de nem volt a gépen. a letargiáról a Joy Division ugrott be, de ezt elvetettem , mert a zene az igen, de az ének "bezavar". oké! szűkítem a kört ... ne legyen ének! mi jöhet szóba? Zoe Keating, a csellista. meghallgattuk tőle először a "Hello night"-ot, majd az "Escape artist"-et,

és megvolt a zene! már látta is a jeleneteket. aztán "műsoron kívül" hallgattunk egy kis Amanda Palmert, Arcade Fire-t, meg Bebe-t. ha ez volt a mai nap missziója, nekem jó volt. negyed egykor zártam. a Baross hídon találkoztam Szerelmemmel, aki jött elém, mert már aggódott, de így mégiscsak Együtt tekerhetttünk haza. 

ma -de inkább úgy írom, hogy pénteken, mert ki tudja mikor tudom feltenni a blogra- azzal tudtam örömet szerezni Szerelmemnek, hogy reggel együtt mentünk a vásárcsarnokba vásárolni. vettünk csípős likócsi házikolbászt, meg krumplit a paprikás krumplihoz, amit Ő fog csinálni. aztán alighogy kinyitottam el kellett mennie Sopronba, a tegnapi elmaradt vizsgát letenni.

hát megjött

itt van virulva és "ejha!" felkiáltással szerelmesen ikonnal Aphrodité-forrásvízzel olümposzi lóherével  meg tevéével :) repdes a Szerelmem mesélt a négyszáz fényképpel és aludtunk végre újra egy mámorítót. mindez szerdán, de ma péntek van és ha péntek, akkor az a Mi napunk tizenhét hete!

pillangó lelked

rezgő csodája oltja 

szívem virágba

ma elment a mediawavere, Szombathelyre lazulni, kipihenni a "nyaralást", ékszerkentyűket árulni, vitt magával cseresznyét, amit reggel szedtem és csinált nekem mediawave madaras medált türkiz kezeivel.

ma vettem

egy pakk dohányt az El Pasoban, miután már mindenféle-fajtából kifogytam, és tényleg baromi jó az áfonyás Taste, de én megmaradok a sárga Pueblonál, úgyhogy a meglévő készletet jegeltettem magamnak -,ami, hmmm ... egy csomag- és, ha ez is elfogy -,mert Magyarországon kivonják a forgalomból-, Ausztriából vagy Németországból kell hozatnom, de ez már nem az első eset a füstölnivalómmal kapcsolatban, mert ha rákattantam valamelyik márkára, azt előbb-utóbb megszüntették, így jártam a Camel Mediummal -,ami kiskereskedelmi forgalomba nem is került-, a Benson&Hadges Red Lightjával, a dohányok közül meg a Samson extra Milddal és most a Puebloval, és ha már így belemerültem dohányzási "szokásaim" taglalásába, megpróbálok következetes és kitartó lenni, hogy megtudjam, hány cigarettát tudok sodorni egy harminc grammos pakkból és ez hány napra elég, közben -pontosabban, tegnap este- a kávégép darálója öntudatára ébredt, szarik rá, hogy a fej alatta van-e -,akarok-e kávét főzni, vagy sem-, ő spontán és rapszódikusan el kezd darálni és okádja magából az őrölt kávét, a fiberrelének kaputt -na ezt nem magamtól tudom, hanem a szerelő mondta-, úgyhogy az egyszerűség kedvéért, komplett gépcsere.

Drága Szerelmem -,ahogy leírom is Boldog mosoly ül a fejemre-, ma a Bahiában dolgozik, de se holnap, se szombaton nem lesz neki egyetem, csak pénteken. Tegnap, Kristóf behozta nekem a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kisregényt. érdekes! Hrabal eddig elkerült, vagy én kerültem, de ez a távolságtartás talán annak is köszönhető, hogy túl sokan, és sokszor hivatkoztak rá, magasztalták, hájpolták, de ... talán most jött el az ideje, nem tudom, nem szombaton lesz-e Kristófnak a pörköltpartyja a Püspökerdőben, de ezt arcátlanság lenne megkérdezni ...

huhuhú!!! ... a női wc eü-kukájában, most találtam egy vérfoltos franciabugyit (valaki elnézte a  menses-naptárát), de még mindig jobb és dícséretes, hogy követte a kiírt utasításaimat és nem a wcbe dobta.

tegnap este, hazafelé a Bem térnél, harapni lehetett az akác illatát, ami a korai nyarat idézte, mint ahogy ma, Amanda Palmer brechti cabaret punkja borít a lelkemre virágos paplant, én meg egy csokor cseresznyével lepem meg Szerelmemet, amit a piacon vettem, és úgy látszik, ma, olyan teszek-veszek napom van, kezdtem a kávégéppel, a csempékkel folytattam, de nem levertem őket, csak lemostam, aztán következett a bringa, kikaptam a kerekeket, lefürdettem őket, beállítottam a váltót meg a fékeket, az előbbi nem lett tökéletes, de majd még finomítok rajta, és mindezt "szereléshez öltözve", fehér ingben, mellényben, de most azt hiszem elhúzok abrakért -úgyis holtszezon van-, megnézem Szerelmem, hogy telik a napja, fasírtot választottam rizzsel és krumplisalátával, megöleltem és csókoltam Szerelmem és már húztam is vissza, mert a kötelességtudat irmagja, azért bennem, és zaklat, de most legalább volt értelme, mert alighogy befejeztem estebédem -ujjaim még a saláta levétől csöpögtek-, beesett egy ötfős csapat, -bencés öregdiákok- bevállalósak, Hemingwayeket és Monyókat ittak és  a Hemingwayeket ma Pituval csináltam, így még durvább lett, kontrasztnak meg, megjelent egy "Johnny Bravo" egy bálnával, én meg, hozhattam megint a vendégtűrő formámat, de felmentő seregként érkeztek Kristófék egy sörre, mielőtt kiülnének a legnagyobb teraszra (a stadiont értették alatta), most meg a nap zárásaként két kínai, vagy thai férfi sörözik.

ezt a klippet meg csak, hogy jobb kedvem legyen, mert így nap végére eléggé elszaródott

   

magamévá tettem

Amanda Palmer (a Dresden Dollsból), és Zoe Keating egy-egy lemezét. az utóbbi zseniális csellista. friss földet kapott és átültettem a vitorlásvirágomat. nagyon szeretném és remélem, hogy magához tér. Henry Thoreau Waldeckjéből olvastam egy részletet. lenyűgöző, ahogy ír, és ahogy magasztalja, piedesztára emeli a természetet. átforgattam a '89-es Indie 16, és a '90-91-es Alterock magazinjaimat, hogy bővítsem a Dark wave night zenei kínálatát. így találtam rá, olyan  feledésbe merült zenékre -amik otthon a gardróbban kazettákon figyelnek-, mint az Echo & The Bunnymen, a New Model Army, a Cassandra Complex, a Cabaret Voltaire, a Kraftwerk és a Jesus and The Mary Chain. feladat adott: ezeket kell levadásznom digitális formában. kiváncsi vagyok milyen lesz a keresési-találati arány. rakott krumplit vagy krumplis tésztát szeretnék ebédelni. megkérrem Szerelmemet, hogy hozzon nekem. vacsorára maradt még egy kis olaszos, csak sajtot kell ráreszelni. éhes vagyok! Hugh Mandel, akinek -úgy kétévente- meghallgatnám a lemezét, de soha nem jut eszembe a neve, csak annyi, hogy jamaicai volt és tizenkilenc évesen lelőtték valami drogháborúban. SzöSz megcsinálta az ALLEYCAT flyerét:

az eseményről bővebben: alleycat

(Kristóf épp most telefonált, hogy fasza lett és ezen megint sokan lesznek) 

na még egy kis zene és én megyek (otthon vár a Szerelmem!)