volt roham nálam, nemúgy, mint 1977-ben a közértben,amikor banán érkezett. fél tízkor már azon voltam, hogy elmegyek haza, de vártam Szerelmem üzenetét, hogy még visszajön-e a Déjába, vagy majd otthonunkban találkozunk, amikor bejött a színiigazgató a párjával.
- Hát nincsenek valami sokan nálad! (csak ők voltak) ... de mindig ezt mondjuk, amikor hozzád jövünk. Én egyszerűen nem értem! A Széchenyi téri teraszok bezzeg tele vannak. Te, őrület! Hihetetlen mekkora sznobéria uralkodik ebben a városban!
koccintottunk a kinevezésére, amit Szamóca ellenében nyert meg, akit a kormány és a kulturális tárca nagyon szeretett volna ezen a poszton tudni, de polgármesterünk és a városi vezetés beintett a hatalmi diktátumnak. ... és beszélgettünk! ... hogy Alföldi az elsők között hívta fel és gratulált neki ... a "régi" győri színházi életről, amikor Bódy, filmrendezőként megrendezte a Hamlettet Cserhalmival, és aminek a díszlete leégett ... a régi szinészklubról, ami a Komédiással szemben volt, és hogy egy ilyen mennyire hiányzik, pedig a színházban lenne hely, ott van egy kihasználatlan, nagy garázs, ahol lehetne csinálni egy "földalatti" garázs artcafét, és ennek utána fog járni, hogy hogyan lehetne ezt engedélyeztetni, kivitelezni, finanszírozni és nemcsak azért, hogy nekem segítsen, hanem, mert tényleg kellene egy Hely, ahol előadás után ott lehetne tartani az embereket. beszélgettünk a Víg színházi Equusról, 1980 három-négyből Gálffyval és Darvassal, hogy mi, akkor felzarándokoltunk erre a darabra, amire hónapokkal előtte elfogytak a jegyek, vagy Gálffy Rimbaud-estjére (Egy évad a pokolban). talán pont az Equus kapcsán került szóba, hogy most rendezi Háy János Gézagyerek című drámáját, de még nincs meg hozzá a zene. röviden elmesélte a történetet és, hogy valami letargikus, kicsit balkáni zenét tudna rá/alá elképzelni, nekem meg el kezdett járni az agyam:
futószalag-monotónia-autizmus-siker/élményvárás ...
először Kusturica Arizoniai álmodozókja, a zenéje, a második szám: Dreams jutott eszembe. megmutattam,
tetszett.
nekem tovább kattogott az agyam: futószalag ... Test Department-et kerestem, de nem volt a gépen. a letargiáról a Joy Division ugrott be, de ezt elvetettem , mert a zene az igen, de az ének "bezavar". oké! szűkítem a kört ... ne legyen ének! mi jöhet szóba? Zoe Keating, a csellista. meghallgattuk tőle először a "Hello night"-ot, majd az "Escape artist"-et,
és megvolt a zene! már látta is a jeleneteket. aztán "műsoron kívül" hallgattunk egy kis Amanda Palmert, Arcade Fire-t, meg Bebe-t. ha ez volt a mai nap missziója, nekem jó volt. negyed egykor zártam. a Baross hídon találkoztam Szerelmemmel, aki jött elém, mert már aggódott, de így mégiscsak Együtt tekerhetttünk haza.
ma -de inkább úgy írom, hogy pénteken, mert ki tudja mikor tudom feltenni a blogra- azzal tudtam örömet szerezni Szerelmemnek, hogy reggel együtt mentünk a vásárcsarnokba vásárolni. vettünk csípős likócsi házikolbászt, meg krumplit a paprikás krumplihoz, amit Ő fog csinálni. aztán alighogy kinyitottam el kellett mennie Sopronba, a tegnapi elmaradt vizsgát letenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése