elég érdekesen töltöttem.Szerelmem reggel kilenckor elment Bácsára, aztán meg Veszprémbe. nem sokkal utána én is felkerekedtem, hogy megyek a lidlbe. féléber állapotban a lépcsőházban látom, hogy valaki hozza fel a biciklijét, még magamban meg is jegyeztem, hogy ki lehet az az elvetemült, aki rajtam kívül még cipeli a bringáját az emeletre, hát Szerelmem volt. nem ment Bácsára, mert ... , és a busz Veszprémbe tizenegy tizenötkor indul, úgyhogy együtt mentünk vásárolni, megreggeliztünk és Ő újra elindult. ebéd után visszavetődtem az ágyba és MR1-et hallgattam, a 30 perc alatt a Föld körül-t, a Fradi női kézis csapatának KEK döntőjét, és a Népzenei műsort -az utóbbi kettőre még nem volt példa-, amiben Vargyas Gábor kulturantropológus volt a vendég és egy közép-vietnámi törzs népzenéjét mutatta be, mesélt az ezekhez kapcsolódó hagyományokról és szokásokról. a műsor zárásaként lejátszottak egy felvételt a kecskeméti Airtist zenekartól, akik egyszerűen zseniálisak. dorombbal,digeridooval és beatboxszal olyan elementáris zenét nyomnak, hogy az leírhatatlan.
aztán háromkor megérkezett Szerelmem. lekéste a buszt, ami most szerencse volt, mert rá pár percre kiderült, hogy nem kell mennie, de ott maradt a Bahiában "kiduzzogni magát", és csinált nekem két karkötőt a Drága.
még pénteken bejött Taca a Teknősbika kazettáért, hogy digitalizálja, meg dumáltunk, erről-arról, hogy mennyire is élveztük mi a nyolcvanas éveket, még úgy is, hogy ő azért sokkal inkább volt ennek a lágy diktatúrának szenvedő részese. dolgoztunk, de el tudtunk menni koncertekre az A klubba, a Vasutasba, a Józsefattilába, a Gorkijba, a Richardsba, a Kispipába, a szentiváni művházba, később a Félálom depresszóba, moziba egy filmre, pedig nem voltunk burzsoák, mindegyikünk dolgozott. volt egy kis szellemi közösségünk, akik nap, mint nap összejártunk, a Belvárosiban töltöttünk hosszú-hosszú órákat (,ki kávézva, ki sörözve), adtuk egymásnak az ujonnan szerzett könyveket (Hajnóczy, Csaplár), kazettákat, beültünk lemezt hallgatni Rütyi hangváriumába. Pestre járkáltam kitűzőkért, meg kazikért a HunkyPunky-ba, a Wave-be, funzinekért az Anarchista könyvesboltba a Kádár utca 12-be. Héééééééééé! már megint nosztalgiázom! ... de az az igazság, hogy több az emlékem, mint az élményem. és ez GÁZ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése