2011. július 10., vasárnap

június harminc csütörtök

a Fiam diplomaosztója! nem voltam jelen, de videostreamen - áldassék a sufnitv neve- élőben néztem, néztük Szerelmemmel a Fecskében. felemelő érzés volt, büszkeség töltött el.

Szerelemem a műhelyben fest. hátravitte a laptopot, így legalább olvasok. Hajnóczyt. huszonkilenc év után újra és még mindig tetszik.
hétfő óta nem tudok kávét főzni, mert bekrepált a kávégép. kedden már vártam a cseregépet, és azóta is, de úgy látszik, csak várom, és baromira nem történik semmi. najó ... beesett Peti ... szószerint. kicsúszott a lába alól a papucsa és a talaj. és az eső is esik. tegnap reggel Bendegúz testvérnél kvztunk, meg megírtam -végre!- Fiamnak a levelet.

Drága Fiam!

Életed egy újabb állomásán várlak tollal kezemben.
Elképzelni sem tudom, mennyire lehet felemelő érzés, mikor a diplomádat kézhez kapod. Lehet, -de ezt majd úgyis elmeséled,- hogy csak megkönnyebbülten felsóhajtasz, hogy végre vége! ... , hogy nincs több -vizsgák miatti- stressz, sutba dobhatod jegyzeteidet, vége a hajnalba nyúló tanulásnak, ... lehet. De én, büszke vagyok! Büszke vagyok Rád, hogy megcsináltad, hogy a tudomány egy olyan ágát választottad, ami nekem is kedves, és tetted ezt szívedre hallgatva.
Büszke Apa vagyok! (vagy, hogy egy -szerintem- filmes poénnal éljek: "Előttem az utódom!")
Felnézek Rád és Boldog vagyok!
Boldog, hogy -és itt nézd el nekem, ezt az atyai "túlzást", de én így élem meg,- egy tudós, csupaszív Embert -nem neveltem, hanem- szerettem belőled.(ezen mit bírtunk vitatkozni grammatikailag, hogy belőled, vagy benned:))
Node, még mielőtt elragadna az atyai szeretet szavakba öntött árja és megint együtt sírnánk, egymás vállára borulva (egyáltalán nem szégyen) ... egyik közös kedvenc filmünkből vett idézettel zárom soraimat:

"Ó én, Ó élet. Kérdések nem szűnő árja.
Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok.
Mi jó ezek közt?

válasz:
Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, s Te is hozzáírhatsz egy sort."
                                                                                                                                   (Walt Whitman)
                                                                   CARPE DIEM!

                                                                                                                                     Szerető Atyád

hát ilyenre sikeredett.

reggel a téren kávéztunk az árnyékban, napsütésben.

Nincsenek megjegyzések: