2011. július 14., csütörtök

július tizenegy hétfő

reggel a Corvinban kvztam, egyedül. aztán feladtam Szerelmemnek a levelet, elsőbbségivel, mert így, már holnap megkapja, különben meg, csak három-négy nap múlva. elkommunizáltam a hátsó helyiségből egy oldscool vitrines szekrényt és csináltam belőle egy tabernákulumot. lehet fohászt írni a Magasságosnak, és hinni benne, hogy meghallgatja. reggel, mivel elég korán felébredtem, kimostam egy rég elfeledett extraharsány ingemet és kiakasztottam az erkélyre, száradni. remélem még meglesz, mert egy kisebbfajta szélvihar kerekedett. időközben este hét lett. kilenc óra alatt két vendég ... ez azért ... Kristóf szólt, hogy huszonnegyedikén lesz a Győr-Lipót félmaratoni futóverseny, és hogy lenne-e kedvem megint, bringával felvezetni? nanáhogypersze. kár, hogy Szerelmem nem lesz itthon, csobbanhattunk volna a strandfürdőben. a tavalyi tizenhat foknál, azért remélem több lesz, és most viszek magammal törülközőt. vacsorára wanna be lecsót csináltam, paprika nélkül, ahogy Szerelmem szokta. holnaptól nyári nyitvatartás. délután ötkor nyitok. nem mintha ez Szabin és Kristófon kívül bárkit érintene.
vasárnap megmutattam Anyuéknak Fiam diplomaosztóját.
Drága Jó Édesanyám elcsukló hangon mondta, mikor elsőszülött unokája vette át a diplomát: "Drága Kisfiam!"

július tizenkettő kedd

ma is bejöttem kilenckor. főztem magamnak egy kávét, bevackoltam magam a műhelybe és filmeket néztem. az Uttalan útat, a Törvénytisztelő polgárt, a Sasszemet. kettő körül kiültem napfürdőzni titkos kiskertünkbe. húsz percig bírtam. hűsítőnek a Pink Floyd Pompei-i koncertfilmje. kinyitottam. Hajnóczyt olvastam. jött Szeretett Fiam és zárásig maradt. felidézte a tábori élményeit, hogy ő mennyire élvezte, és, hogy nem is értette azokat, akik már a buszon pityeregtek. fél tizenkettőkor hazamentem.

július tizenhárom szerda

tegnap a Fiammal, még Hajnóczyról is beszélgettünk, hogy ő is olvasta tőle a Fűtőt, és tetszett neki. ma nyolc előtt egy perccel ébredtem. bemondták a pontos időt a Kossuthon. gyors tusolás, fogmosás, fekete farmer térdig felgyűrve, apacsing.komótosan elindultam. néztem a fákat, a homlokzatokat. posta. trafikba be, szűrőért. már nagyon fogytán van. meg a dohányom is, de azt nem veszek. Pueblo-t nem lehet kapni, meg nincs is annyi pénzem. Gyuri hoz nekem Ausztriából. van három csomagra való euro-apróm. útközben lekiabált a postás, hogy van egy elsőbbségis levelem. írt a Szerelmem! a Rákóczi utcán tekertem végig, hogy utolérjem és elkérjem. megvan a levél! gyönyörű szép! olyan ... igazi szerelemeslevél.
táborból írt szerelemes szerelmeslevél. főztem magamnak egy feketét. Radio Citizen-t hallgattam. éhes vagyok. van még mangalicazsír, paradicsom, meg egy pácolt heringem. a Fiam írt egy ajánlót a kávézóról.
július tizennégy csütörtök

hatkor felébredtem. a vásárcsarnokban vettem kolbászt, paprikát meg dinnyét, a pékségben mákos kalácsot. kvztam. megnéztem az Ananász expressz-t, most meg itt ülök a titkos kiskertünkben cigizve. délután -végre valahára- megnéztem a Soul kitchen-t (, hogy miért vártam vele eddig? nem értem.) olyan helyet akarok, nem nem nem. olyan helyen akarok dolgozni, mint a fent nevezett! az az én világom! miközben Szerelmemet írott szóban nyugtatom, üvölt a Smashing Pumpkins.

Drága Barátom négy hónap után  -végre!- aktiválta magát a blogján, így élvezhettem a legújabb novelláját. Szerelmem szenved a rastájától, és jól gondolta, hogy mikor ezt olvastam, halvány mosoly ült fejemre, de nekem olyan mindegy, hogy van rastája, vagy nincsen, Szeretem.   

Nincsenek megjegyzések: