kicsit elmaradtam

a bejegyzésekkel, úgyhogy szombattól kezdem, amikor Szerelmemmel megnéztük a Christiane F. - Az elveszett generáció című filmet és ha valami súlyos, akkor ez az, ehhez képest a Trainspotting egy pöttyös lányregény. pénteken délután háromig áramszünet volt az utcában és qrvára nem szóltak előre, pedig ha tudom, akor csak négy utánra kérem az áruszállítást és akkor -tudtam volna, mondjuk egy kicsit napon lenni, gyűjteni az A-vitamint, vagy bármi mást csinálni-, nem kellett volna még egyig sem itt lennem, de akkor SzöSzszel átmentünk a Fecskébe kvzni, aztán fél hétkor megjött Szeretett Fiam, Szerelmem csinált isteni, hamis lecsót, megvacsoráztunk, részletesen elmesélte vizsgáinak történetét, élményeit, majd a fél kilences busszal hazamentek, mentek, mert Szabinával jött le Győrbe. tizenegykor bezártam, mert baromira nem volt senki, de nemcsak este, egésznap volt négy! fizetővendégem, úgyhogy átmentünk -megint- a Fecskébe egy pohár Kriek-re. na szóval, szombatnál tartottam,  amikor Dávidékkal Mamiéknál ebédeltünk Gyirmóton. ttizennyolcadikán volt a negyvennyolcadik házassági évfordulójuk. Dávidéktól úgy váltam el, hogy este a Déjában találkozunk, de dobott egy esemest, hogy a vihar miatt mégsem jönnek be. fél kilenc vagy már kilenc? és sehol egy teremtett lélek. kiakadok! vagy mocskosul bebaszok. de jött Kosztó és Messza és Kristóf is befutott egy italra. Szerelmem, barátnőivel átment a Fecskébe, én leküldtem két tequilát és húztam haza. vasárnap délután négykor lefeküdtem, elaludtam és mikor felébredtem nem tudtam eldönteni, hogy alkonyodik, vagy már pirkad. este negyed tíz volt, vacsoráztam és visszaaludtam hétfő reggel nyolcig. napközben -volt rá módom- megnéztem a Volt egyszer egy vadnyugatot, meg a 3:10 to Yuma-t Christian Bale-lel és Russel Crow-val. kedden előkotortam a cédéim közül a régen hallott jó kis francia dubokat: High Tone, Brain Damage, Zenzile, amiket még Joe barátomtól kaptam, 

úgyhogy a Bahiában és a Déjában is ugyanaz szólt, mert a Szerelmem ott dolgozik, miközben a csütörtöki és pénteki vizsgáira készül. aranykezű Kedvesem még hétfőn eladott két pár fülbevalót az új kollekciójából itt látható, én meg újrakezdtem Jack London A vadon szavát, amit egyszer már elkezdtem, de nem fejeztem be. most épp a harmadik presszómat fogyasztom felütve egy kis Limoncelloval, kibékíthetetlen kontrasztban  -,ma kivételesen- egyszerű megjelenésemmel, ami nem áll másból, mint egy szószerint szakadt Converseből, egy kopott farmerből meg egy barna pólóból, az alkohol meg ráült a  vállaimra, olyan,  mintha egy hátizsák húzna, de vár a Vadon szava, meg az éhség, hogy csillapítsam egy tál forró, csirkeízű snacklevessel. a regénnyel végeztem, de mivel folytassam? talán újra és megint az Út a vadonba-nal?, már ha nem adtam kölcsön a jóég tudja kinek, de nem ... itt van és Szerelmem is, aki végzett a Bahiában, megpihent két cigire és hazament, készülni a vizsgákra, és aki hétfőn elutazik tíz napra Görögországba, ami váratlanul ért, mert azt hittem, hogy egy kicsit később lesz ez a nyaralás és már most hiányzok neki és nekem is furcsa lesz nélküle aludni, hiszen majd' tizenöt hete csak egyetlen egy éjszaka nem aludtunk együtt és talán ez a ránk váró tíz napos különlét gondolata is közrejátszott abban, hogy hazafelé álmodoztam. álmodoztam a lottó főnyereményről, hogy vennék egy lakást a Fiamnak és talán nem is Pécsen, hanem, mondjuk Győrben, amit kiadhatna, így fedezné a pécsi albérletét, én meg Szerelmemmel felkerekednék, elhúznánk -a példánál maradva- Pécsre, ott keresnék egy impozáns gyárépületet, amiben, amiből megcsinálnánk PéZé kocsmáját, ami egyben az otthonunk is lenne, amolyan loft-jelleggel, és lennének  koncertek és négyen csinálnánk -persze, ha mindenkinek lenne kedve- és ez lenne a legjobb Hely Pécsen, és a Szerelmemnek is lenne egy kis műhelye ... IGEN! ilyenekről álmodozom, mikor a lottószelvényeket szombaton veszem meg, mert pénteken -jó esetben- árut kell rendelnem (csak zárójelben jegyzem meg, hogy négyszázötven forintról beszélek), ami azt hiszem elég jól szemlélteti, hogy milyen egy -egyesek szerint jólmenő- vendéglátós helyzete, de "örökké nem eshet", hogy egy filmidézettel éljek, amit mi sem bizonyít jobban -vagy, ki tudja, mindenesetre leírom-, mint a tegnapi, negyvenes évei elején járó, jólszituált, -megítélésem szerint- középosztálybeli budapesti vendégem -,ki másodszor tért be- megjegyzése:

- Miért nem Budapesten csinálod ezt a helyet? Ott pillanatok alatt és folyton tele lenne.

- Ott ez a sokadik tucathely lenne.

- Tévedsz! Vannak diákkocsmák, de ez -látszik is- igényesebb, más, jó a zene.

ennyiben maradtunk.

ma meg (péntek) ... arra ébredtem, hogy ömlik a WC-ből a víz, elszaródott az öblítő csapja, vagy háromnegyed óráig szereltem, míg végra, úgy-ahogy  el tudtam zárni. hívhatok egy ezermestert szerelni, ami a csapteleppel együtt belekerül tízegynéhány ezer forintba. fasza!

De:

Egymás hátához

simulva kézen fogjuk

Boldog álmunkat

(ma tizenöt hete)