bevallom
gondolkodnom kellett a vezetékneveden
mint SzürrzS Zsolti ismertelek meg
polgári éned rejtőzködött
szabadultál volna tőle
megtaláltál a képeiddel
úgy érezted a déjá vu-ben otthonra leltek
éltek
nekem meg tetszett
seggek pinák mellek
növényi szentek
a vágyott davinci ecset
és a minőségi vászon
mint elérhetetlen
de festettél mindenre
mire lehet
tequila sör
vagy egy pohár
száraz fehérbor mellett
henry miller jutott eszembe
talán nem is véletlen: "... a művész a valóság szökevénye"
ezért nem tudtam elképzelni
hogy egy futószalag felett görnyedj
pedig de! és tényleg
addig is kalandozhat az elme
nietzschén freudon
és a kozmikus szexen
közben cserélődtek a képek
hogy ne legyen unalmas (gondoltad)
hogy többet lássanak tőled belőled
a vágyakat az élményeket
nélkülöztél de alkottál teremtettél
egy univerzumot ecsettel festékkel
mert inkább nem ettél
csak hogy legyen mire
és legyen mivel
akkor nem
de most már értem
toposzokat és kliséket tagadó
istenkeresésed
de én csupán kispolgár vagyok
rebellis allűrökkel Requiescat In Pace SzürrzS
tizenegykor elindultam. vásároltam ezt-azt a kávézóba, meg hátsólámpát a bringámra. ebéd a szalaiban. kávé a semiramisban. végh antal és légkondicionált lidércnyomás a könyvbarlangban. csobbanás újfalun a bányatóban.
... hogy modta Rollins?:" az emlékeim a barátaim. bármikor sétát tehetek közöttük. néha gyűlölöm őket. féltékeny leszek tőlük. a bennük élő énem sokkal boldogabb, mint amilyen most vagyok."
hát így vagyok én is. a gépemre feltöltött fényképeket nézve egyszerre vagyok boldog, mert mikor készít az ember képet? ha valami szépet lát, illetve valamit szeretne megörökíteni. meg- és fel tudom idézni, mi és hogy volt és a legtöbb képen a Fiam van. és szomorú vagyok, hogy nem tudtam igazi apa lenni, nem voltam mindig Vele, így legtöbbször csak a fotókon látom, hogy mennyore tudott az ajándékoknak örülni (hálás dolog megajándékozni).
Vicky Cristina Barcelona-t. hát ... kibeba tetszett. függetlenül attól (vagy annak tükrében), hogy se angolul, se spanyolul nem tudok, sokkal de sokkal jobb eredeti nyelven felirattal, mint amilyen a legjobb szinkronnal lehetne (visszaadhatatlanok Penelopé Cruz kitörései spanyol vagy katalán(?) nyelven).
tegnap letekertem és kijelöltem a szombati alleycat állomásait. az ideális útvonalon haladva húsz kilóméter a táv. Kristóf szerint már vagy negyvenen jelezték részvételüket és lehet, hogy Joék is elindulnak (Kristóf ajánlott fel kölcsönbringákat), akkor viszint - de inkább mindenképpen, le kell fordítanom angolra a manifesztet. Egyébként Jo még kb három hétig lesz Győrben, utána költözik Freiburgba, de pénteken lesz kilenc francia vendégem. Jo barátai.
2010. május 27. csütörtök
"Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs."
(Remarque: A diadalív árnyékában)
2010. május 28.... és jött a péntek este spontán koncert á la Kultur-Trio (mármint nekem spontán, mert én azt hittem, hogy június 28-án lesz ez a koncert). kibebajó volt! a franciák bohémkodtak, buliztak. szombaton már délelőtt kilenckor útrakeltem, mert még fel kellett fújnom a még hiányzó jeleket, meg lecsekkoltam, hogy mennyire durva a terep. aztán Kristóftól elhoztam egy kölcsönbringát, dehoghy mit bénáztam vele?! összeakadtak a biciklik, borultam a révfalui-hídon, aztán még egy kör a felajánlott ajándékokért. mint egy nyári mikulás százhúsz literes dugig, amit megevett az első kerék, megint borulás (ez hihetetlen!). 'ztán nekiálltam zsírosdeszkákat gyártani, hagymát pucolni. félnyolc körül jöttek Joék. töklapos volt a gumija. eltekertünk a benzinkútra, de a tűszelepes gumihoz nem volt tömlő. a kutas, látva bénázásunkat, matatott valamit a shopban, majd visszatért egy focilabdaszeleppel, körbetekerte celluxszal a jobb tömítés végett, addigra már ott volt a másik kutas is. qrva jófejek voltak! max respekt!. csúsztunk vagy két percet, de még harangoztak, mikor felértünk a Káptalandombra, ahol már csak minket vártak. harmincnégyen! a harminckilenc bringa ott hevert halomban a katedrális előtt. az alleycat győri történetében ez volt a legtöbb résztvevőt felvonultató verseny. összegyűltünk a nagyfánál, elhadartam a legfontosabb infókat és mehetett mindenki a bringákra dobott útleírásokért. volt aki felmarta, cangára pattant és már a nyeregben nézte meg a feladatokat, de a legtöbben: térkép elő és nekiláttak megtervezni az utat. megvártam míg teljesen kiürült a tér, elindultam vissza a dézsába, megálltam a Csillag presszónál. hihetetlenül jó lett a hely. eszméletlen, hogy mit hozott ki Péter a semmiből (ha éppen lesz kedvem, most már van hova beülnöm zárás után). 'ztán kezdtek érkezni a csapatok. a zsírosdeszka pikk-pakk elfogyott, Kristóf és a SzomjasFeri kent még három kilót. FÉNY! várta a beérkezőket (tudtam, hogy előbb-utóbb össze fogom keverni a szifonokat, szegény Mareknak jutott egy szénsavas vodkával felhúzott kisfröccs). remélem, hogy nemcsak udvariasságból mondták, hogy jó volt a verseny, én mindenesetre élveztem.
2010. június 2. szerda
ebben a szünninemakaró esőben még írni sincs kedvem, de történni sem történt semmi.
befejeztem a diadalív árnyékában-t. (megint) persze míg olvastam csak francia zenéket hallgattam. hiába ... (bár egyre inkább és egyre mélyebben ejtve) de javíthatatlan romantikus vagyok. s ha már itt tartok, idekívánkozik ez is, ami lehet "példa", hivatkozás, nekem megnyugvás " Csajkovszkij test nélküli, távolsági szerelmének magasztos szivárványíve egy gazdag és előkelő asszonnyal, kinek sok művét ajánlotta, míg az távoli rajongással támogatta anyagilag és szellemileg. Soha nem találkoztak. E különös viszony sokadik évében Csajkovszkij ellátogatott egyszer a hölgy kastélyába, ki a látogatás idejére elment hazulról. A zeneköltő végigjárta a termeket, megérintette a tárgyakat, beleolvasott az éjjeliszekrényen heverő könyvekbe, befúrta a fejét a selyempárnák közé, magába szívta a nő illatát - majd elment." szóval megnyugtat, hogy nem én vagyok a precedens eset.
megpillantani, beleszeretni, megérinteni ...
... és csak vágyódni utána. ennyi!
történhet bármi
őrzöd, hordozod,
mindig veled,
mindid benned van
2010. június 4. péntek napközben sehol senki egyszercsak petoppant Beck Zoli a családjával mentek Bécsbe és megálltak nálam kávézni meg a lányának és a feleségének meg akarta mutatni, amiről már annyit mesélt nekik. mondjuk eddig sem voltak kétségeim, de tényleg jófej. lassan a Fiam is érkezik ... és érkezett, pizzáztunk, ittunk dumáltunk, álmodoztunk.
