2010. május 27. csütörtök
"Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs."
(Remarque: A diadalív árnyékában)
2010. május 28.... és jött a péntek este spontán koncert á la Kultur-Trio (mármint nekem spontán, mert én azt hittem, hogy június 28-án lesz ez a koncert). kibebajó volt! a franciák bohémkodtak, buliztak. szombaton már délelőtt kilenckor útrakeltem, mert még fel kellett fújnom a még hiányzó jeleket, meg lecsekkoltam, hogy mennyire durva a terep. aztán Kristóftól elhoztam egy kölcsönbringát, dehoghy mit bénáztam vele?! összeakadtak a biciklik, borultam a révfalui-hídon, aztán még egy kör a felajánlott ajándékokért. mint egy nyári mikulás százhúsz literes dugig, amit megevett az első kerék, megint borulás (ez hihetetlen!). 'ztán nekiálltam zsírosdeszkákat gyártani, hagymát pucolni. félnyolc körül jöttek Joék. töklapos volt a gumija. eltekertünk a benzinkútra, de a tűszelepes gumihoz nem volt tömlő. a kutas, látva bénázásunkat, matatott valamit a shopban, majd visszatért egy focilabdaszeleppel, körbetekerte celluxszal a jobb tömítés végett, addigra már ott volt a másik kutas is. qrva jófejek voltak! max respekt!. csúsztunk vagy két percet, de még harangoztak, mikor felértünk a Káptalandombra, ahol már csak minket vártak. harmincnégyen! a harminckilenc bringa ott hevert halomban a katedrális előtt. az alleycat győri történetében ez volt a legtöbb résztvevőt felvonultató verseny. összegyűltünk a nagyfánál, elhadartam a legfontosabb infókat és mehetett mindenki a bringákra dobott útleírásokért. volt aki felmarta, cangára pattant és már a nyeregben nézte meg a feladatokat, de a legtöbben: térkép elő és nekiláttak megtervezni az utat. megvártam míg teljesen kiürült a tér, elindultam vissza a dézsába, megálltam a Csillag presszónál. hihetetlenül jó lett a hely. eszméletlen, hogy mit hozott ki Péter a semmiből (ha éppen lesz kedvem, most már van hova beülnöm zárás után). 'ztán kezdtek érkezni a csapatok. a zsírosdeszka pikk-pakk elfogyott, Kristóf és a SzomjasFeri kent még három kilót. FÉNY! várta a beérkezőket (tudtam, hogy előbb-utóbb össze fogom keverni a szifonokat, szegény Mareknak jutott egy szénsavas vodkával felhúzott kisfröccs). remélem, hogy nemcsak udvariasságból mondták, hogy jó volt a verseny, én mindenesetre élveztem.
2010. június 2. szerda
ebben a szünninemakaró esőben még írni sincs kedvem, de történni sem történt semmi.
befejeztem a diadalív árnyékában-t. (megint) persze míg olvastam csak francia zenéket hallgattam. hiába ... (bár egyre inkább és egyre mélyebben ejtve) de javíthatatlan romantikus vagyok. s ha már itt tartok, idekívánkozik ez is, ami lehet "példa", hivatkozás, nekem megnyugvás " Csajkovszkij test nélküli, távolsági szerelmének magasztos szivárványíve egy gazdag és előkelő asszonnyal, kinek sok művét ajánlotta, míg az távoli rajongással támogatta anyagilag és szellemileg. Soha nem találkoztak. E különös viszony sokadik évében Csajkovszkij ellátogatott egyszer a hölgy kastélyába, ki a látogatás idejére elment hazulról. A zeneköltő végigjárta a termeket, megérintette a tárgyakat, beleolvasott az éjjeliszekrényen heverő könyvekbe, befúrta a fejét a selyempárnák közé, magába szívta a nő illatát - majd elment." szóval megnyugtat, hogy nem én vagyok a precedens eset.
megpillantani, beleszeretni, megérinteni ...
... és csak vágyódni utána. ennyi!
történhet bármi
őrzöd, hordozod,
mindig veled,
mindid benned van
2010. június 4. péntek napközben sehol senki egyszercsak petoppant Beck Zoli a családjával mentek Bécsbe és megálltak nálam kávézni meg a lányának és a feleségének meg akarta mutatni, amiről már annyit mesélt nekik. mondjuk eddig sem voltak kétségeim, de tényleg jófej. lassan a Fiam is érkezik ... és érkezett, pizzáztunk, ittunk dumáltunk, álmodoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése