2010. december 11., szombat

2010.novembertizenhétszerda

Virág!
ösztön
kiugrasztása
füstölő
és
mécsesek
sárkánytánca
lebbenti
lelkemről
a
fátylat
kávé
cigarettával
inhalálva
repít
egy
rejtett világba
önmagammal
párban
szemtől
szembe
Buddhával
lóbálom
felhőket 
kergető
lábam
álom
és
őrület
határán
ártatlan
koboldok
hadával
szárnyak nélkül
is
repülve
megérkeztem.

2010. december 1., szerda

(be)hódolok a szépségnek

nem szavakkal
szenvedéllyel
tüzet táplálok tűzzel
vénuszdombod mögé rejtőzve
a mézédes harmatban
áldozok a legszentebb szentségnek
ahogy térdelsz előttem
felkoszorúzom arcodat
nekem eper a télben
szeméremréseden nyíló
alkonyi pirkadat.

történt ez egy pénteken

tequilától
vágytól
hiánytól részegen
önfeledten
vonszolsz magaddal
egy félreeső zúgba
telve kéjjel igézel
csábító szemmel
ölelsz
simogatsz
markolsz
lábaddal kulcsolsz
éhesen lángoló
lüktető ágyékunk
tomboló tornádó
de időnk lejárt
a dugás elmaradt
sétáltunk éjszaka
kézenfogva
kísértelek haza.

2010. november 6., szombat

hajnali két óra múlt

tizenegy perccel és már meg is álmodtam legbarokkosabb álmomat:
Fiammal a Mindmáigszeretett esküvőjén egy fényűző kastélyban ... a boldog férj Albert egy főnemesi család szimpatikus odaadó méltó sarja ... mindenki roppant elegáns csupa csipke selyem és brokát ... szolgák hada ... velencei tükrök ... organikus gyümölcstálak ... többszázfős vendégsereg művelten arisztokratikus bacchanáliája ... míg az ifjú párra vártunk szemben a márványlépcsővel egy gyönyörű négy év körüli kislányt ültettek az ölembe ... a mennyegző és a vendégek távozása után a Földreszálltangyal zokogva mesélte hogy Albert a csőktánc alatt kificamította a bokáját így az oly szépnek tervezett nászútjukból semmi sem lesz ... majd egymásra talált a szánk a kezünk ... édeset szerelmeskedtünk a kulináris maradványokon ... másnap villás reggeli  kettesben mikor megjelent a roppantmód gyanakvó ujdonsült após ... miniszteri főtanácsos fiaként lettem bemutatva ... a franciát épp update tanultam a gróf szavait a Kedves fordította ... bár az asztalnál ültem mégis békaperspektívából láttam hogy az asztalon virágformába rendezi az ezüst késeket villákat kanalakat majd az egészet egy nyitott metszőollóval összefogja amit nem tudtam mire véljek ... hát ez lett a bizonyítási kísérlet egyik kelléke ugyanis a lakodalom alatt a birtok végében álló nyárilakban intézte ügyleteit és a nyitott ablakon keresztül szerelmi liaisonunk hevének következményeképpen egy szőlőszem az asztalára repült -s mint jógazda azonnal felismerte hogy az esküvői gyümölcskosárból való- és ezzel egyidőben ritmikus és tompa koppanásokat kéjes elfojtott sóhajokat tányér és evőeszköz csörömpölést hallott ezért a Hőnszeretettnek a fészer falához kellett csapkodnia a tányérokat a késeket villákat kanalakat majd előkerített egy inast és  egy szolgálólányt akik magukra vállalták és be is mutatták hogy valójában ők paráználkodtak így kerültük el a lebukást.
imádom az álmokat!




egy újabb mosolyt fakasztó

a Fiam blogjáról: "... Másrészről pedig 40 évesen olyan leszek csajozás terén -látva Apám tegnapi akcióját- mint a legnagyképűbb horgász, aki válogat a kifogott halak között és ami nem tetszik azt visszadobja. Méteres csuka alatt mindenki bekaphatja és arról nem is beszélve, hogy a Rába Kettőshíd alatt is lazacra horgászik és sikerül is neki (pedig a lazac tengerihal)."!



bíborszín krizantém

a szeméremdomb bársonyán
bűvöli a vágy tébolyult vándorát
s a kopár szirt fokán
a kocsma édesbús romantikája
suttogó sikolyba csomagolja
kortalan káprázatát.