tizenegy perccel és már meg is álmodtam legbarokkosabb álmomat:
Fiammal a Mindmáigszeretett esküvőjén egy fényűző kastélyban ... a boldog férj Albert egy főnemesi család szimpatikus odaadó méltó sarja ... mindenki roppant elegáns csupa csipke selyem és brokát ... szolgák hada ... velencei tükrök ... organikus gyümölcstálak ... többszázfős vendégsereg művelten arisztokratikus bacchanáliája ... míg az ifjú párra vártunk szemben a márványlépcsővel egy gyönyörű négy év körüli kislányt ültettek az ölembe ... a mennyegző és a vendégek távozása után a Földreszálltangyal zokogva mesélte hogy Albert a csőktánc alatt kificamította a bokáját így az oly szépnek tervezett nászútjukból semmi sem lesz ... majd egymásra talált a szánk a kezünk ... édeset szerelmeskedtünk a kulináris maradványokon ... másnap villás reggeli kettesben mikor megjelent a roppantmód gyanakvó ujdonsült após ... miniszteri főtanácsos fiaként lettem bemutatva ... a franciát épp update tanultam a gróf szavait a Kedves fordította ... bár az asztalnál ültem mégis békaperspektívából láttam hogy az asztalon virágformába rendezi az ezüst késeket villákat kanalakat majd az egészet egy nyitott metszőollóval összefogja amit nem tudtam mire véljek ... hát ez lett a bizonyítási kísérlet egyik kelléke ugyanis a lakodalom alatt a birtok végében álló nyárilakban intézte ügyleteit és a nyitott ablakon keresztül szerelmi liaisonunk hevének következményeképpen egy szőlőszem az asztalára repült -s mint jógazda azonnal felismerte hogy az esküvői gyümölcskosárból való- és ezzel egyidőben ritmikus és tompa koppanásokat kéjes elfojtott sóhajokat tányér és evőeszköz csörömpölést hallott ezért a Hőnszeretettnek a fészer falához kellett csapkodnia a tányérokat a késeket villákat kanalakat majd előkerített egy inast és egy szolgálólányt akik magukra vállalták és be is mutatták hogy valójában ők paráználkodtak így kerültük el a lebukást.
imádom az álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése