február tizenhat szerda

az első együtt töltött Boldogságos éjszaka

február tizenöt kedd

egymásba folynak a napok, mióta Vele vagyok. megszűnik tér és idő. semmi sem hiányzik. minket egymásnak teremtettek. ebbe a koszos, unalmas kisvárosba bele tudjuk álmodni a mi kis provance-unkat.

február tizenkettő szombat

 állapotom: BOLDOG!

nincsenek félelmeim. 

a világi dolgok felejtve.

Vele vagyok!

egymásba feledkezünk

egymásba olvadunk

szerelmi cunamink mindent elsöpör.

(... és nagyon nehéz erről írni, hisz hogy' is lehetne szavakkal kifejezni azt, ami az ölelésben teljesedik ki?! beszédesebbek a felismerések, hogy még soha nem csókolózott ennyit, én meg már nagyon régen -gondoltam, de rádöbbentem, hogy én sem; hogy irtózott az utcán, kocsmában csókolózó pároktól, ehhez képest a Rómerben megkérdezték "Ti még kaptok levegőt?"; a huga reakciója: "a pézé? dehát ő tököreg, legalább ötven éves, az apád lehetne és tökbunkó és mindig tizenhatv éves csajai vannak"; én meg megváltoztatom a családi állapotom, ami lelkes reakciókat vált ki és lájkolási hullámot indít.

... és igen ... rádöbbenek, hogy mennyivel könnyebb a hiányról, mint a teljességről írni. de ha ez az "ára", boldogan hozom meg ezt az áldozatot, mert ahogy SzöSz mondta: " ez egy varázslat!"

Ő az első, akinek mindenféle, -fajta félelem nélkül mondhatom: "Nagyon Szeretlek!", és ezzel Ő is így van: "Nagyon szeretlek Manócska!"

(reggel táncolva ugrálva öltözött 30Y-ra)

február tizenegy péntek

... mikor először volt a déjában, ananászlevet kért ... feszült volt és zárkózott ... pedig már akkor ... sőt! 2009-ben a mediawaven a csíkos sildes sapkájában elviharzott előttem ... kerestem, de a tömegben elvesztettem ... aztán a szinpad előtt megtaláltam, de elszállt a bátorságom ... szóval ... szerettem volna "érezni az illatát", de azt éreztem, hogy bárminemű megnyilvánulás, közeledés részemről indiszkréció lenne. ... és most mi van? már most várom -, hogy négy körül ideérjen- az ölelést! hiányzott már ez az érzés! és jó! újra érezni! ... , hogy nincs üresjárat az agyamban, mert a legparányibb részt is kitölti.

még? vagy már csak két óra. az időt illetően egy kicsit bizonytalan vagyok. ha várom, vánszorognak a percek, ha vele vagyok, úgy múlik, hogy nem érzékelem. hát, most az előbbi eset áll fenn, de ez tudhatü abból is, hogyha itt lenne, pihenne a toll és sóhajtozna a papír.


2011. FEBRUÁR 11. AZ ÖLELÉS NAPJA


(olyan érzés után vágyakoztam, amiről tulajdonképpen már le is mondtam, és most ... megkaptam!

február tíz csütörtök

tejet kért és hozott reggelit és az esemese, amit Sopronból írt ...

még mindig 2011. február kilenc szerda

... nyolckor? vagy fél kilenckor? bejött.

pálinkáztunk ... megnyugodott ... rajzolt ... 

dumáltunk ... kezünk játékába feledkeztünk ...

ölelkeztünk ... becsíptünk ... ölelkeztünk ... kettőkor?

hazamentünk ... velem álmodott ...én meg álmodoztam ...

róla ...  hogy úgy tökéletes ahogy van ... 

még ha nem is lehet kimondani

2011. február kilenc szerda

huuuuuuúú!

egy negyedik dimenzió

amit átéltem

hullámzó ölelésben

tenger és kavics

tánc volt ez

mégha nem is