állapotom: BOLDOG!
nincsenek félelmeim.
a világi dolgok felejtve.
Vele vagyok!
egymásba feledkezünk
egymásba olvadunk
szerelmi cunamink mindent elsöpör.
(... és nagyon nehéz erről írni, hisz hogy' is lehetne szavakkal kifejezni azt, ami az ölelésben teljesedik ki?! beszédesebbek a felismerések, hogy még soha nem csókolózott ennyit, én meg már nagyon régen -gondoltam, de rádöbbentem, hogy én sem; hogy irtózott az utcán, kocsmában csókolózó pároktól, ehhez képest a Rómerben megkérdezték "Ti még kaptok levegőt?"; a huga reakciója: "a pézé? dehát ő tököreg, legalább ötven éves, az apád lehetne és tökbunkó és mindig tizenhatv éves csajai vannak"; én meg megváltoztatom a családi állapotom, ami lelkes reakciókat vált ki és lájkolási hullámot indít.
... és igen ... rádöbbenek, hogy mennyivel könnyebb a hiányról, mint a teljességről írni. de ha ez az "ára", boldogan hozom meg ezt az áldozatot, mert ahogy SzöSz mondta: " ez egy varázslat!"
Ő az első, akinek mindenféle, -fajta félelem nélkül mondhatom: "Nagyon Szeretlek!", és ezzel Ő is így van: "Nagyon szeretlek Manócska!"
(reggel táncolva ugrálva öltözött 30Y-ra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése