2011. január tizenhárom csütörtök

és kábé este hét óra. azért nem tudom, hogy pontosan mennyi az idő, mert a telefonom a pultban, és csak ezért, nincs kedvem megmozdulni. ég a szemem. pihenni szeretne. lecsukódni. én meg egy igazit aludni.

2011. január tizenkettő szerda

kevertem magamnak egy Hemingwayt. gondoltam elkortyolom, ízlelgetem ... aztán azon kaptam magam, hogy egy  húzásra megittam. pont olyan, mint amilyennek képzeltem. a limeon csúszik a maraschino, a végére meg a grapefruit cseppet sem kellemetlen fanyar, keserű utóíze -csak azért, hogy igyál még egyet-, a fejben meg a bacardi bizsergő érzése. wonderful! ... és megtaláltam az italom! ... és nimfácska is meglepett, meglátogatott ... és este egy születésnapot ünneplő, szimpatikus társaság is volt. háromnegyed egykor zártam ... fél kettőkor meg nekiálltam hurkát sütni, mert baromi éhes voltam. fél háromkor feküdtem le, hét tizenkilenckor meg keltem (csak, mert szeretem a prímszámokat).

2011. január kilenc vasárnap

de már január tíz és hétfő. némi lendületért a jó öreg Rollinshoz fordulok, mert ködös, búval baszott a reggel és szmogos, de annyira, hogy a korom vagy mi a szar, bepöttyözte a napszemüvegem.

már egész jól megvoltam nimfácskagondolatok nélkül, mikor felhívott. váratlanul ért és tőle nem is megszokott. fura, mert rájöttem, nincs rá igénye. elég, ha megkaphat. én vagyok a humán szexuális játékszere és még én is élvezem (hát hogy a viharba ne). szóval megint felkeltette az éberen alvó kundalini kígyót.

aggaszt

hogy nem találom a moleskine-omat. itthon abban reménykedtem ,hogy a déjában hagytam, a déjában meg, hogy mégiscsak itthon ... hát nem. mégiscsak mindent le kellett volna ide írni naprakészen és nem szelektálni így most nagyon sok minden  -najó, december tizenegyedike után történtek- a felejtés homályába veszett.
jó ... a fontosak megvannak nem túl nagy kapacitású agyamban, mint a Fiam koncertje huszonharmadikán a déjában, Karácsony: Dávid egy blues herflit kapott tőlem, én Csernus könyvét Tőle, huszonhetedikén Anna Léna születése (aki nem az én gyermekem, de Édesanyja nagyon fontos nekem). röviden ennyi az évvége története.
2011.?, pedig legyen a szellemi és testi gyönyör, az erkölcsi tisztelet és a kárhozatos szépség éve.
Kalandra Fel!

2010.novembertizenhétszerda

Virág!

ösztön

kiugrasztása

füstölő

és

mécsesek

sárkánytánca

lebbenti

lelkemről

a

fátylat

kávé

cigarettával

inhalálva

repít

egy

rejtett világba

önmagammal

párban

szemtől

szembe

Buddhával

lóbálom

felhőket 

kergető

lábam

álom

és

őrület

határán

ártatlan

koboldok

hadával

szárnyak nélkül

is

repülve

megérkeztem.

(be)hódolok a szépségnek

nem szavakkal

szenvedéllyel

tüzet táplálok tűzzel

vénuszdombod mögé rejtőzve

a mézédes harmatban

áldozok a legszentebb szentségnek

ahogy térdelsz előttem

felkoszorúzom arcodat

nekem eper a télben

szeméremréseden nyíló

alkonyi pirkadat.

történt ez egy pénteken

tequilától

vágytól

hiánytól részegen

önfeledten

vonszolsz magaddal

egy félreeső zúgba

telve kéjjel igézel

csábító szemmel

ölelsz

simogatsz

markolsz

lábaddal kulcsolsz

éhesen lángoló

lüktető ágyékunk

tomboló tornádó

de időnk lejárt

a dugás elmaradt

sétáltunk éjszaka

kézenfogva

kísértelek haza.