- ha nem is nevesítem, de a Szerelmemről beszélek- Sei Shin Szamuráj hitvallását, amitől nagyon sokat kaptam és amit mindig örömmel olvastam, mert olyan gondolatokat és úgy tud leírni, ahogy én képtelen voltam. és hogy mennyire nem kell kardot fogni ahhoz, hogy valaki szamurájként gondolkodjon, vagy hogy egy szamuráj élet!látása mennyire egyetemes, majdhogynem "hétköznapi", mi sem bizonyítja jobban, mint amit SzöSz mondott: "... most nem olvasom tovább, mert elsírom magam ... azt olvasom, amit érzek, csak nem tudtam így megfogalmazni." ... és most én is olvasom, és ugyan akkora élmény, mint első alkalommal, pedig azóta, már csalódtam. csalódtam a Mesteremben, mert a megnyilvánulásaiban már nem találtam meg tanításait, elvesztettem benne a hitem. ... de azóta, túl jópár beszélgetésen -mást ne mondjak, (nekem) Bendegúz testvérrel-, és a könyvet újraolvasva, jutottam el odáig, hogy magamat kell megismernem, én kell hogy legyek hitem alapja.
... és ha már TAVASZ:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése