július tizenegy vasárnap

ma meg sem mozdultam. filmeket néztem, meg fényképekkel utaztam a boldog múltba.

július tíz szombat

mintha nem is lett volna. lecsót kívánok. ha nem leszek rosszul (az éhségtől) kitekerek a nonstopba hozzávalót venni.

július hét szerda

már megint a mr nobody-t nézem.

amíg meg nem születünk, mindent tudunk.tudjuk mi fog velünk történni. amikor megszületünk, a felejtés angyala megérinti az ajkadat. miért a múltra emlékszünk, miért nem a jövőre? amíg nem választottál, még minden lehetséges.

július öt hétfő

nyári időszámítás azaz hétköznap csak délután négykor nyitok, de ma még nem igazán tudtam mit kezdeni a felszabadult idővel. najó! a lehetőségeimhez mérten nyaraltam: kitekertem csobbanni az újfalusi tóra. ha az idő marad ilyen ezt mindennap megejtem.

 ... de most kellemes a déjában, nincs ájult meleg és beck kétezernyolcas lemeze is szellősen lebeg.

június huszonhét vasárnap

Jo elutazott.

mint a cethal gyomrában
csodára váró vágyak
bíbor bársony mámorában
a képzelet valósága
a holddal együtt egy ágyban
vagy a konyhában
fény(sebesen)
szárnyaló zuhanásban
összeérnek a szárnyak.

soon be over!
go straight on!
be yourself!
excitable
but not soul
poor mortal soul
do something
don't go out by night!
ha lassabban veszed a levegőt
lassabban folyik az idő

június huszonkettő kedd

ma négy éves a déjá. Jo-val koccintottunk. búcsúvacsorán volt. vasárnap elutazik. freiburgba. mesélt a családjáról. a nagymamájáról, hogy imádta. a nagyapjáról, aki SA katonaként ott volt sztálingrádnál, túlélte és gyalog ment vissza strasbourgba, ahol a háború végéig a padló alatti rejtekhelyen húzta meg magát, míg fölötte az asztalnál a nácik früstüköltek ( a becstelen brigantik ril sztorija, ... részben). mesélt egy francia tradícióról, hogy a franciák a barátnőjükkel randiznak egy temetőben; hogy soha nem akar franciaországban élni vagy legalábbis városban (párizs, lyon, marseille) nem, esetleg vidéken, mert a városban gettók, a gettókban bandák, mindennapos az erőszak, nem az amélie a francia valóság, hanem sokkal inkább a "gyűlölet".

a Fiam feltette a myspace-re négy új szerzeményét. http://www.myspace.com/peterdavidraketa/ "ha meghallgattad hívj fel!"-írta. fontos neki a véleményem. nekem megidézte a nyolcvanas éveket, az akkori magyar földalatti zenéket, meg a velvet undergroundot, ian curtist, nick cave-et az énekével, de ezekre "csak" ráérzett, mert soha nem hallgatta őket. magamat ismétlem, de: büszke vagyok rá, és arra amit, és ahogy csinál.

június tizennyolc péntek

egy pszeudo konformista idealista
szerepébe bújhatsz
de nem mint egy epigon!
igyál egy calvadost
enciánkék és black mirror
paralel paradoxonok
legendába csomagolt
csillámló ostorok
pásztázzák a teret
semmibe tünnek a szonárjelek
nadrágmadár hasítja az eget
zsebében
hajdanvolt macskakövek

no more stories
ha úgy akarsz megszervezni valamit,
hogy beszélsz róla, az csapda!
ma chére
glorieaus
ki a csendbe
várostól messze
az asztalomon
egy tavalyi fotó
hogy tudjam milyen
mikor boldog vagyok
go away
i don't believe
bullshit
faith
nervous walking
nem akarok semmi komolyat
csak megkívántalak.