ifjúkorom

-ez de súlyos- örökérvényű zenéi lou reed nick cave david bowie hozzá péter a várkonyi régen látott kedves ismerős csobbanás a blogjában merülés majd később alkonyatkor csendes homályban fotóktól zakatoló szív reménytelenül de inspirálva éjszakára felemás kesztyűben térdnadrágban mint tom sawyer maszkban napszemüvegben csúszás a jégen bringával érkezés lágyan

mellesleg hátra vadászat kesztyűre melegre kristófnak koffeinmentesre mindegyiket meglőttem Josie meg megigézett eszméletlen este a  factory girl-t nézem tükrében a chelsea girls-t meg megszerzem remélem kimostam a holnapi ingem rebellis pap eufemizált képe kreálva az emlékhely zabhegyező-jének megkérdőjelezett szimbolikája mint a hajó vitorlája verten megtépázva análiának david bowie iggy pop miért miért ó spárta és ... na miről ... az ostobaságról dumálnak

szőlőszin damaszt

virágzó tavasz
kulturgerilla
na most jött be
az új pearl jam
széttépett ötszázast ragasztok közben
pólókon (kinek mit) ötletelek
kávét és cigarettát élvezek
éjjel mínusz öt
és négy ujjam meztelen
de kibírom
és univerzális androgünné 
david bowie után szabadon változom
ernyedt álom a világom
dekadens elegancia fénye
a forrásom

bár halak vagyok

nem vagyok

ivásra hajlamos

pedig okom lenne

és alkalom

fénypillangó

árnydenevér

boruló oltár

kicsúszott szentség

elment a kedvem

hazaérkeztem

nézd

érezd

éld

én meg

elképzelem

a vidámságot innen kapom

titkolom

... és

ilyen a hangulatom

július kilenc

magamról és én mondom

aki nem tud szeretni

értéktelen.

45 évesen

fekete tulipán a szívem