nekem nem a halottak

az emlékezés napja

Dunaparton

mint József Attila

csak dinnyehéj helyett

vadkacsa

egy hosszan kitartott

nyugodt pillanat

nekem Párizs

... az őszi Párizs

... mellé egy jó Remarque regény?

egy pohár bordeaux-i

konyakos meggy ...

köszönöm Kosztó

alkony

... voltam egyszerű

természetes 

és érző

s vagyok gólem

opálos gondolatokkal

meghasadt küldetéstudattal

a párnába reményt pislogva

lebegő avar alatt

ragyog a Nap

ősz

az ajtót
rácsukjuk
a világra
ebben a kicsi
párizsi
zugkávézó
zugában

a Zabhegyező-t
újraolvasom
először '83-ban