TAVASZ! idén először a széchenyi téren fürödtem a napban.
Fiam kiábrándult a magyar felsőoktatásból, nem igazán látja értelmét megcsinálni a mesterképzést, viszont van párkapcsolati jövőképe és ehhez partnere, társa, szerelme. marcangolta apai szívem mikor sérelmeit elmesélte. abszolút megértettem és szörnyű volt, hogy nem tudom orvosolni. az általam oly csodált lojalitása és empátiája most is megmutatkozott: látv tehetetlenségemből fakadó lehangolódásom nyugtatott, hogy ezért nekem nem kell, hogy rossz érzéseim legyenek, mert ő nem ezért mondta el, csak már nem tudta magában tartani. de jó is történt! nálam aludt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése