a nagyonsemmi.blog.hu-n olvastam: "... és lerészegedtem a város legjobbfej kocsmárosával". a Fiamtól idéztem és mérhetetlen öröm hogy ha más szerint nem is de neki én vagyok az említett mégha nem is ez az igazság hanem a gyermeki szeretet mondatja vele.
már régóta hordozom a moleskinemben két képet az egyiken Fiammal kilencvenhétben a másik ötvenhét április negyedikén készült amikor édesapám a Kanadába tartó hajó fedélzetére lépett és vasárnap végre megkérdeztem: Arosa sun volt a svájci hajó neve LeHavre-ból indult és kilenc napig tartott az út Montreálig. kilencszázhatvan amnesztiával a lengyel Báthoryn jött haza tizennégy nap alatt. hogy ezekről írok is látszik a jelenben mennyire nem történik semmi hogy sokkal több szeretnivaló van a múltban és már napok óta nem találom a minitollam a pendriveom meg meghalt a mai zenék meg holnap is maradhatnak mert nem lesz ki szóvátenné hogy ezt tegnap már hallottam.
zárás után a csillagban egy kökényszörpre vágyom meg egy hamvas nem teljesen ártatlan szilvára bársonyos combok alkonyában.
a mai álmot hozó :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése