csónakkal kelek birokra

a tengerrel
az óceánjárókkal
a szürke hétköznapokkal
a jellegtelen arcokkal
a depresszióval ...
de hol van
az én harcom
Méder Áronhoz mérve
ki egymaga egy lélekvesztővel
körbevitorlázta a Földet?
hát félre komorság
el veled bánat
az életet 
már nem érteni
élményként élvezni akarom
és ma végre tréning:
kard
még ha krizantém nem is
Londonban és Tokyoban látni
a ködvágó cipőmet amit
most újra felfedeztem
magamévá tettem
beletrendeltem
és Nick Cave-vel
ugyanúgy harmonizál
mint rockabillyvel vagy a swinggel
vagy az Amnesia fílinget idéző
Legally stoned-dal
pszeudokonformista idealista
szerepébe bújva
de nem mint egy epigon
enciánkék és blackmirror
paralell paradoxonok
legendába csomagolt
csillámcsókostorok
"szép vagyok!
... de azért iszom
egy monyót
vagy absinthot
és kezdődhet az
őtakarommost!" került
a női toilett tükrére
mint ahogy kényeztetem
a legszentebb szentséget
takarítottam
mostam a csempéket
élveztem
és meg
éheztem
pásztázom a teret
semmibe tűnő szonárjelek
sehol egy ismerős
sehol egy idegen