magzati pózból

krisztusiba
vagy misszionáriusba
merevedek
a magamnak teremtett
intim meghittségben
szomjasan tévelygő
befogadóra szomjasan
jon kennedy szól
és korán lefekszem
fél ötkor kelek
teát osztok
meleget a bicikliseknek
a megyeháza téren tízig
majd déjá vu éjfélig
vagy kettőig
de hazajött Dávid
szülinapos gyermekem
22
najó csak kedden
és együtt busongtunk
firewateren
hogy nem lesz a pen-en
felejtőnek
orgiasztikus kulináris élvezet
bangkoki t-shirt thaiföldről
személyesen 
és nekem

utas és holdvilágra

ébredésem
még mindig mint kilenc éve
vágyformába öltöztetve
merengőn álmodozva
test a testben
biztonságban átölelve
érzésre kiéhezve
mindenki elment
némán élvezem
bársonyos
álomképemlékek
álcafestékes szirének
hangörvényébe merülve
zuhanok
a katartikus csendbe

ez meg csak úgy

de nagyon süt

egyvalaki: nagyon rákészültem

egyvalaki: nagyon rákészültem

nagyon rákészültem

hogy ma ezt hallgatom

a Déjá-ban de a technika ördöge ...
holnap tutira megyek és cd-n is beviszem
mert az nem lehet, hogy napközben ne élvezzem
meg ezt

meg ezt
 
meg ezt

... elvarázsoltak ...
emberi szirének

már nagyon nagyon nagyon régen

le akartam írni ..., hát most megtörténik.

Ezt az órát
talán az első fizetéséből vette
magának nagyapád Kanadában
ahová egy jobb élet reményében disszidált
ahol egy vendéglőben mosogatott
majd dolgozott mint harisnyagyári munkás.
Ez az óra
nagyapád kezén
látta a Niagarát
majd az Atlanti-óceánt
mikor hajón tette meg visszafelé
az egyszer már megjárt utat.
Ez az óra látta
hogyan és milyen gépeken
készül az általad is imádott
vaniliáskarika és pilótakeksz.
Ez az óra mutatta 
a pontos időt
mikor mamidat várta randevúra.
Az óra ketyegése
a mutatók komótos poroszkálása
jelentette a realitást 
nagyapád számára
az örökkévalóságnak tűnő idő ellenében
mit aggódva
fel-alá járkálva megélt
a szülőszoba folyosóján
atyád és keresztapád
születését várva.
Ez az óra 
nagyapád kezén volt
mikor a kekszgyárban dolgozott
mikor vasárnaponként
a vasuti híd alatt
süllőre horgászott,
a békebeli május elsejék
tanácsi csónakházbeli
családi ebédeken.
Ez az óra 
nagyapád kezén
egy Trabantban
17 éves atyáddal
látta Nyugat-Európát
látta a kölni dómot
Amszterdamot
a Madurodamot
látta Brüsszelt
s ott azt a házat
ahol nagyapád 1957-ben
egy évig lakott.
Látta Párizst
a Bois de Boulogne-t.
Akkor is nagyapád kezén ketyegett
mikor keresztapád ballagása után
beültünk a Leloba
az első Apa-Fiai felesre
mikor megszülettél
és a kezébe vett
a magasba emelt
mikor uszodába járt veled
hogy megtanuljál úszni
és megkedveld -mint ahogy tetted is-
a vizet.
A mutatók csak rótták a köröket
akkor is
mikor apró gyermekként rohantál
nagyapád biztonságot jelentő
szerető ölelésébe.
Aztán a mutatók
mozdulatlanná dermedtek.
Nagyapád új órát kapott
ezt pedig ... elkértem tőle.
Akkor nem tudtam megjavíttatni.
Magamnak nem.
De most
itt vagy Te
20 évesen.
Egy kedves órásmester
életre keltette
hogy lehessen ez
egy családi tradíció kezdete
hogy amikor a Te gyermeked
20 éves lesz
ezt az órát
ezt a történetet
a Tiéddel kiegészítve
tovább örökíthessed.


Mutasson kezeden
millió boldog órát
percet
másodpercet!


Szerető Atyád
2008. február 2.

... és volt könnytenger és egymásra borulás

hamisítatlan kocsmahangulat

törött hamutartók poharak
csikk mindenütt
most csend van
nem egy almásderes csődört
éjfekete kancát akartam
és újra kell tanulnom járni
zavarnak a kezeim
meg egyáltalán ...
de hogy hárman! rendelnek
egy! presszót
és semmi mást
na ez a truváj
de legyűröm 
a homofóbiám
és veszek édesapámnak kókusztejet
magamnak meg sampont
minek frissen sütött
mogyorókrémes nápolyi
az illata
hótakaró alatt
utas és holdvilág
és indul a bakterház
nem tőlem pregnáns pornósztár
issza a csipketeát
és kuncsaftra vár
nekem kattanás:


s a vége ... tánc